Páncéling - Esterházy László inge (?)

Az Esterházy-kincstár vörös atlaszból varrott páncélinge a családtagokat a vezekényi csata tragikus eseményére emlékeztette. 1652. augusztus 26. délutánján zajlott a török elleni küzdelem a Nyitra közelében fekvő Vezekénynél, ahol négy ifjú Esterházy lelte halálát. Itt esett el Miklós nádor másodszülött fia, László, a pápai vár kapitánya és unokatestvérei, Ferenc, Gyarmat főkapitánya, Tamás, lévai alkapitány és a legifjabb, Gáspár. Három hónappal később a Thurzó György nádor által korábban (a 17. század elején) előírt nagyszabású ceremoniális rend szerint zajlott le a temetés. Az ifjak hősi halálát jelképező vörös posztóval borították be a koporsókat, vörös zászlók lobogtak a kíséretben. Az esemény különböző mozzanatait festményeken, metszeteken is megörökítették. A gyászolók mintegy ötezer főből álló menetét Hans Rudolf Miller rajza után Mauritz Lang metszette rézbe. 1654-ben Esterházy Pál feleségével, Esterházy Orsolyával együtt László emlékére két neves augsburgi mesterrel, Philipp Jakob és Abraham Drentwettel egy ezüst dísztálat és egy kisplasztikát készíttetett az előbbi műtárgy a csata legtragikusabb pillanatát, a lóról lebukó vitéz haláltusáját ábrázolja. A főalak páncélján egy csípőig érő, bő ujjú inget, azaz "páncélinget" visel. Hasonló ingben ábrázolja Esterházy Lászlót az 1700-ban Bécsben megjelent metszetes családtörténeti album, a Tropheum Domus …Estoras illusztrációja is (82. tábla).

Esterházy László ingét, "lábravalóját", fegyvereit és ereklyeként tisztelt csontdarabkáit megőrizték a családi kincstárban. A műtárgyak 1654-ben készült leltára két páncélinget említ, a továbbiak mindegyikében egyről olvashatunk csupán, arról a vörös atlasz ingről, amelyben az ifjú halálát lelte: Egy vörös atlacz arany skófiumos és gyönggyel tűzött virágú pánczérümeg, kék tafotával béllett. Az ing 18. századi történetében fordulatot hozott az 1785. esztendő. November 4-én kelt az az Eötvös Pál által írt inspektori jelentés, amely szerint Nagy régens a fraknói kincstárból több műtárggyal együtt a páncélinget is eltulajdonította: Ugyancsak elvett egy piros atlasz inget, melyet aranyhímzés borított és Esterházy Lászlóé lehetett. Kétséges tehát, hogy a kincstárban őrzött inget valóban László gróf viselte egykor. A hagyomány hitelessége annál is inkább megkérdőjelezhető, mivel Esterházy Pál ifjúkori naplója szerint a csatába induló bátyjának "nagy szép uri öltözete" "kék aranyos páncérümeg" volt. A herceg visszaemlékezései szerint az ütközet után a "testeket penig mind
megfosztva találták, csupán csak szegény bátyám uram testén az imeg, lábravaló és nadrág maradván meg. Volt
pedig huszonöt seb rajta, ki lövés, ki szúrás, ki vágás." (vö: Esterházy Pál: Mars Hungaricus. Sajtó alá rend., ford., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta: Iványi Emma. Budapest, 1989, 317.).

Valószínűsíthető tehát, hogy az eredeti páncéling elveszte után azt egy másik hasonlóval helyettesítették, s ez került utóbb az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. A páncéling eredetére vonatkozó hagyomány kialakulásában az is szerepet játszhatott, hogy a fraknói ősgaléria Esterházy Lászlót ábrázoló képmása ilyen vörös páncélingben ábrázolja az ifjú grófot (ld. itt).