Párnahuzat - Bethlen Kata kelengyéjéből

Vékony, fehér lenvászon vörös, sárga, kék, zöld, nyers színű selyemfonallal, arany- és aranyozott ezüstskófiummal hímzett. A két párnalapból összeállított párnahaj egy-egy lapja három oldalon gazdagon hímzett.

A szorosan egymás mellett álló, összeérő ívsorok közepén díszes tulipánok és szegfűk vál&shy takoznak hozzájuk kapcsolt gyűrűs levelekkel, apró tulipánokkal, leveles-makkos kis ágakkal. Az ívek alsó karéján fogazott levelek, az ívsorok felső részén felváltva geometrikusan mintázott félkörívek és apró tulipánok. A dús mintát körben a párna szélén vékony hímzett sáv keretezi.

A párnahaj hímzett díszítése olyannyira sajátosan és harmonikusan olvasztja egymásba a keleti és nyugati hatásokat, hogy az erdélyi „virágos reneszánsz” egyik legszebb textilemlékeként tartjuk számon.

A párnahaj a hagyomány szerint II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége, Bethlen Kata (1675 k.–1725) kelengyéjéből származik, mely a gyermektelen házaspár halála után a Bethlen családra szállt vissza. Az Iparművészeti Múzeum 1902-ben Szádeczky Lajos kolozsvári történész kezdeményezésére, Adorjáni Arnold műkereskedő közvetítésével vásárolta meg a párnahajat gróf Bethlen Sándor (1823–1884) özvegyétől, Bánffy Jozefától (1828-1902), Bethlen Kata címeres kelengyeládájával együtt, amely később a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került. (Ld. Szádeczky Lajos Radisics Jenőhöz írott levelét, IM Adattár, 210/1902).

A tárgy provenienciája alapján valószínűsíthető, hogy a párnalap az erdélyi fejedelmi udvari hímzőműhelyben készült, II. Apafi Mihály és Bethlen Kata 1694. június 30-án megkötött házassága előtt.

A párnalaphoz tartozó egyik lepedőszél a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. (Ld. V. Ember Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Budapest 1981, Nr. 71.)