Párnahuzat

A párnahaj nem két különálló – és varrással összedolgozott – párnalapból, hanem egy anyagszélből áll. Középen húzódik az összehajtáskor két oldalra kerülő széles, ellentétes állású hímzés, a hosszanti oldalakat keskenyebb hímzés borítja. A fennmaradt, régi magyar párnahajak között – a minta elrendezését tekintve – egyedülálló. A hímzés erősen törökös jellegű, a hosszanti oldalon kétféle rövidszárú gránátalma váltakozik, a rövidebb oldalon fogazott szélű, sarlós levelek övezik az egymás mellé sorakozó, szimmetrikus, gránátalmában végződő virágtöveket. A növényi motívumokon kívül a török hatásról tanúskodik a selyemhímzés technikája – a kétoldalas „török” lapos öltés -, valamint a vidám, élénk színezés. A gránátalmafejek díszítése, apróbb levélvirágokkal, tulipánokkal való cifrázása, a magyar flórából származó oldalvirágok (peónia, jácint), a virágok sűrűjében megbúvó madarak és griffek, valamint az egész hímzés szimmetrikus elrendezése azonban az említett keleti elemeket magába olvasztó magyar hímzést hoz létre.