Pedálhárfa

Teste felfelé keskenyedő, hét szeletből kialakított, a középsőben négy hosszúkás hangrés. A rezonátor aranyozott léccel kereteit. A pedálok száma hét, a húrok áthangolása tehát már nem kézzel, hanem lábbal történt. Az Esz-dúr hangolású pedálhárfa hangterje-delme Esz–c.

A nyak élei is aranyozottak. Jobb oldalon helyezkednek el a hangkulcsok, balra a kampósszerkezet. Az oszlop hornyolt, a barázdák aranyozottak. Az aranyozott oszlopfőn ötágú csillagok sorából kialakított keskeny sáv felett domborműves, alakos ábrázolás: füzért tartó táncoló Gráciák csoportja. Az egyrekeszes kampós pedálhárfa szerkezetét francia mesterek fejlesztették ki 1760 és 1800 között. A pedálhárfa egyenes továbbfejlesztése a kampóshárfának, azzal a kü-lönbséggel, hogy a húrok hangmagasságának változtatása kézmozdulat helyett a pedál lenyomásával történik. A lábazatban elhelyezett hét pedál az oszlopüregben felfutó fémhuzalok és a nyakban elrejtett mechanika segítségével befelé, egy kis nyeregre húzza a húrok előtt levő kampókat, hogy a különböző oktávfekvésű, de egynemű hangok a megfelelő pedál lenyomásával egyidőben félhanggal emelkednek.

A párizsi hárfaépítők között Jean Henri Naderman (1734-1796/98), valamint két fia, Francois-Joseph (1773/1781?-1835) és Henri (1780/1782?-1835 után), kiemelkedő helyet foglalnak el.