Násfa - eljegyzési násfa

A két ékszer szinte teljesen azonos, csak a sérülések mértékében különbözik. A násfákat a szerelemre és házasságra utaló ornamensek díszítik. Kétoldalt a termékenységre utaló virágos bőségszarun színes tollú papagáj („szerelemmadár”, a szépség szimbóluma) áll. Fent két pálmalevél között nefelejcs, a hűség jelképe. Alatta két „egymáshoz közeledő” jobb kéz által tartott vörös (lángoló) szív és az ékszer alsó részén található csókolódzó galambpár a viszonzásra találó, kölcsönös, boldog szerelem szimbólumai.
Az ékszerpár szimbolikája nyilvánvalóvá teszi, hogy eljegyzési ajándéknak készült. Ezeket a kor szokása szerint később továbbajándékozhatták, így az eredeti megrendelő, az első tulajdonos személye azonosításra alkalmas, részletes inventáriumi leírások hiányában gyakran kideríthetetlen. A széles körben elterjedt szimbólumok sem segítenek a pontosabb meghatározásban. A hagyomány a fenti násfapárt – feltételezésként, megalapozott bizonyítékok nélkül – Esterházy Miklós nádor személyéhez kapcsolja, aki 1612-ben vette feleségül Dersffy Orsolyát (†1619), majd 1624-ben Nyáry Krisztinát (†1641).

Különböző külföldi gyűjteményekben található néhány, a budapestiekhez nagyon hasonló ékszer. A baltimore-i Walters Art Gallery-ben őrzött 17. századi ruhadísz (ld. itt) még ékköveinek és egyes díszítményeinek hiányosságaiban is szoros egyezést mutat a budapesti násfapárral. A közeli rokonságot mutató darabok gazdag eljegyzési ékszeregyüttesre utalnak, melynek fő darabja lehetett az ugyancsak a baltimore-i gyűjteményben őrzött, azonos motívumokkal díszített, közel fél méter hosszú, „délnémet vagy magyar” meghatározású nyaklánc, az ún. Esterházy Marriage Collar (ld. itt). (Meghatározása szerint Miklós nádor 1612. évi esküvőjéhez kötik.) A középen függő, illetve a két végén található násfák néhány apró eltéréstől eltekintve szinte teljesen megegyeznek a budapesti ékszerekkel.

A budapesti násfapárnál nagyobb és épebb, további díszítményekkel és ékkövekkel kibővített variánsát az amszterdami Rijksmuseum őrzi (ld. itt). Egyes feltételezések ezt a függőt a későbbi I. Keresztély szász választófejedelem (1586–1591) Zsófia brandenburgi őrgrófnővel tartott 1582. évi menyegzőjével hozták kapcsolatba, vagyis a 17. századnál korábbi időszakra helyezik.

E függőékszer-típus kialakulásáról több teória született. Néhány példányának bizonyíthatóan magyar vonatkozása miatt természetszerűen a magyar eredeztetés is fölmerült. Egyesek az Augsburgban működött, francia származású Daniel Mignot 1593–1596 körül készült tervrajzaival hozzák kapcsolatba, mások a délnémet eredet helyett II. (Habsburg) Rudolf (1576–1612) udvari művészeinek körébe vonják.