Imaszőnyeg - (seccade)

A vörös posztóból (çuha) készült imaszőnyeg tükrét többszörösen tagolt ívu, csúcsában palmettával végződő imafülke (mihrab) tölti ki, melynek egyedüli díszítménye a csúcsából lefüggő, mecsetlámpát jelképező leveles virágszál. A boltív két oldalán lévő háromszögletű orommezőt, valamint a keretsávot fémfonalas hímzésű, csak az egyik oldalra hajló virágtövek sora díszíti. A virágtövek négy ágán egy-egy levélpalmetta nyílik, a szárakból és a virágfejek mögül kihajló, karéjos szélu levelekkel.

Bélése sárga félselyem-atlasz (kutni) alsó és felső szegélyét táblácskás szövésű, rojtos paszományszalag szegi. Párdarabja nem ismert, de néhány hasonló díszítésű, posztóra, atlaszselyemre vagy bársonyra varrott imaszőnyeg vagy nyeregtakaró maradt fenn különböző gyűjteményekben.

Az imaszőnyeg – anyaga és díszítménye alapján – a vörös posztóra fémfonallal hímzett oszmán-török takarók csoportjába tartozik. Az 1640-ben készült isztambuli árszabás (narh defter) a yapuk nevű lótakaró-készítők árui között sorolja fel a çuha vagy aba posztóból szabott és hímzéssel díszített négyzet alakú yapukokon kívül a hasonló anyagú és díszű tűzhelytakarókat (ocak yasmagi) és ajtófüggönyöket (kapi perdesi) is. Bár a limitáció nem említ posztóra hímzett imaszőnyeget, az isztambuli Topkapi Sa-rayi Müzesi, valamint a varsói Muzeum Narodowe gyujteményében lévő tűzhelytakarók ismeretében, melyek díszítménye gyakorlatilag imaszőnyegünk felső felével-harmadával azonos.

A szőnyeg az Esterházy-kincstár azon kevés textíliáinak egyike, amely sértetlenül, eredeti állapotában maradt fenn.

A szőnyeget elsőként a fraknói Esterházy-kincstár 1685. évi inventáriuma említi: Nr 16. Szeönyegek száma. „6. Veöreöss selyem poszto szkofiummal varrott virágos szeönyegh.

Az 1725. évi inventárium tanúsága szerint a 18. században asztalterítőként használták: Almaraium Sub Nris 75 et 76. „Nro 14. Egy Vörös Postobul való sárga materiával béllet asztalra való Szünyegh arany, s ezüst fonallal varrott, vörös Tetemes Ezüst fonállal való czafrángh.