Refektorium berendezése - a trencséni jezsuita rendházból

A trencséni (Trenčín) refektórium a katolikus restauráció idején nagy befolyásra szert tett jezsuita rend egyik legjellegzetesebb berendezése.

A trencséni jezsuita rendházat 1645-ben alapította Lippay György (1600–1666) esztergomi érsek és Püksy János (1597–1657) nyitrai püspök. Az 1657-re elkészült refektóriumot a rendház hátsó szárnyában, a földszinten alakították ki. 1692-ben a helyiség boltozatát gazdag stukkó-dekorációval látták el.

A Rákóczi-szabadságharc során a szerzetesek elhagyták a rendházat, s csak a szabadságharc leverése után tértek vissza. 1712-ben kezdték meg leégett rendház helyreállítását. A refektórium új berendezése 1732-1733-ban készült el, feltehetően a rendház akkori rektora, Vanossi Antal kezdeményezésére, aki 1728-1738 között állt a trencséni rendház élén.

A kb. 19x7 m alapterületű, ötablakos helyiség falait diófából készült, jávor-, körte- és tiszafa-intarziával díszített falburkolattal látták el. A falburkolatba 13, jezsuita szenteket ábrázoló olajfestményt foglaltak. A későbbi átrendezések során a refektórium rövidebb falain elhelyezkedő ajtók fölött a rendház alapítóinak portréi kaptak helyet. A berendezéshez 5 db különböző hosszúságú, gazdagon faragott asztal, valamint egy szószék tartozik.

A jezsuita rend 1773. évi feloszlatását követően a trencséni rendházat a piarista rend vette birtokba. A refektórium berendezését a piarista rendtől vásárolta meg a Nemzeti Múzeum 1918-ban, majd az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került. 1965-től a Nagytétényi Kastélymúzeum kiállításán látható.

A rendház krónikája a mesterek nevét nem említi, de közvetett adatok alapján feltételezhető, hogy a trencséni refektórium berendezését Strassilovszky János asztalos és Paumgartner Bernát fafaragó készítette, akik 1732-1733-ban a rend laikus testvéreiként novícius éveiket töltötték a trencséni rendházban. A falburkolatba foglalt olajképeket feltehetően Anton Werle bécsi festő készítette, aki 1733-ban szintén novíciusként tartózkodott Trencsénben, míg az alapítók jobb kvalitású képmásait feltehetően Bader József (?-1728) laikus testvér festette a 1723-24-ben.