Nyeregtakaró

Az ünnepi alkalmakkor felvonultatott vezetéklovak díszöltözetéhez tartozott a drága, hímzett vagy ékkövekkel kirakott nyereg, kengyel, lószerszámok, valamint a ló farát díszítő nyeregtakaró, a cafrag. Az Esterházy-kincstár gyűjteményében fennmaradt dísz-nyeregtakaró az európai cafragok különleges példája. Egykor vörös (mára barnás színűre fakult) bársony alapját fémfonalas hímzés díszíti, „S” alakú fűrészfogas levelekből alakított mandorlák hatszirmú virágot foglalnak magukba a virágok közepét nagyméretű ékkövek, a szabadon maradó felületet apró, gránátközepű ezüstcsillagok és aranyozott ezüst félholdak, valamint ezüstflitterek ékítik. A takaró alsó szegélyét és két oldalát virágdíszes zománcú, ovális és az oválisok közti szabad felületet kitöltő ezüstlemezekből kialakított sáv szegélyezi, körben dúsan rojtozott fémfonalas paszományszalaggal keretezett. A nyeregtakaró közepének dísze egy hatalmas, sugarakkal övezett, emberarcú, aranyozott ezüst napkorong.

Az Esterházy források 1685-ben említenek egy „igen szép, meggyszín, köves czafrag”-ot, amely más eszközeivel együtt egykor ”Rudolphus császáré volt”. A kutatók hímzett dísze alapján spanyol eredetűnek vélik, illetve II. Rudolf császár (uralkodása: 1576-1612) prágai udvarában készült munkaként határozzák meg. A prágai eredet mellett szól, hogy a nyeregtakaró legközelebbi analógiája egy azonos formájú, ugyancsak zománcos lemezekkel, valamint holdakkal és csillagokkal díszített nyeregtakaró, melyet Rudolf udvari ötvöse, Johann Michael készített 1612-ben, Prágában (Drezda, Rüstkammer) továbbá a moszkvai Oruzsejnaja Palata őriz egy, a nyeregtakarónk zománcos lemezdíszítéséhez hasonló borítású szügyelőt, ugyancsak Michael mester munkáját, amelyet 1604-ben II. Rudolf követe ajándékozott Borisz Godunov orosz cárnak.