Varróasztal - ún. glóbusz-asztal

A korabeli magyar nyelvű forrásokban olykor "golyóbis asztalként" emlegetett bútorok elkészítése kiemelkedő mesterségbeli tudást igényelt. A 19. század első felében Európa-szerte kedvelt felnyitható, gömb alakú asztalkák főként bécsi mesterek műhelyeiből kerültek ki, a múzeum gyűjteményében őrzött példány azonban feltehetően magyar asztalos munkája. Faragott és aranyozott oroszlánfejekkel díszített három lába még empire stílusjegyeket hordoz, ám hajlított formái és arányai már a biedermeier szellemét tükrözik. A világegyetemet szimbolizáló gömb, mint letisztult geometriai forma a felvilágosodás eszméjében gyökerező francia forradalmi építészet emblematikus jegye, ám a monumentalitást mellőző biedermeier enteriőrben inkább egy virtuóz technikai megoldásokat alkalmazó bútor játékos elemeként jelenik meg. A motívum eredeti összefüggéseire csupán a gömböt övező, tussal festett szalagdíszek utalnak, amelyeket a zodiákus jelei díszítenek. A gömb felső féltekéjét hátracsúsztatva tárulnak fel az apró kézimunkaeszközök elhelyezésére szolgáló nyitott rekeszek és rejtett fiókok.

E különleges bútortípust – a közép-európai analógiáktól némileg eltérő formában – George Remington angol asztalosmester szabadalmaztatta 1807-ben. A ma ismert legkorábbi adat azonban, amely e típus kivitelezésére vonatkozik, magyarországi keltezésű. Kornis Gábor asztaloslegény 1806. június 21-én nyújtotta be a debreceni asztaloscéh elöljáróinak glóbusz-asztalkát ábrázoló, a Déri Múzeumban őrzött remekrajzát, amelyet még abban az évben – dokumentálhatóan elsőként – el is készített.

Hasonló glóbusz-asztalka található a tápiószelei Blaskovich-kúra, valamint a chicagói Art Institue gyűjteményében (Nr. 1966.383 - ld. itt).