Lepedőszél

Fehér vászon, meggyszínű selyem- és ezüstfonalas hímzéssel.

Mintája egyetlen, egész felületet betöltő szimmetrikus virágbokorból áll. A hatalmas virágbokor egy kis szívből kinövő, egyenes száron ülő gránátalmából indul ki. A központi virág tetején tulipán, az alján két oldalra csigásan visszahajló ágban akantuszvirágok nyílnak. A gránátalma csúcsából eredő két kacskaringós, virágos, leveles, indás ág behálózza az egész hímzést. A különféle gránátalmák, szegfűk, tulipánok fémszállal díszített közepei kiemelik a virágokat a folyondárok közül.

E hímzésminta változatai gyakran láthatók a 17. század második feléből származó magyar vászonhímzéseken, de megfigyelhető a lószerszámokhoz tartozó nyeregtakarókon is. A központi tőből eredő, az egész felületet behálózó minta reneszánsz eredetű pergamenre festett díszítményeken, ötvösmunkákon a 16. század végétől megtalálható. Egyszerűbb változatait Maria Christina Starctin is lerajzolta 1697-ből származó mintakönyvében (IM Adattár, KLT 63). A hímzés szeszélyesen burjánzó indái, a rajz vonalát követő hasított öltései a reneszánsz minta barokk változatát jellemzik.

A két világháború között készült archív fotón (IM Adattár, NLT 3925) még látható a lepedővéghez tartozó lepedő, amely azonban azóta elveszett. A lepedőn a hímzés koránál feltehetően későbbi, a tulajdonosra utaló BJ monogram olvasható.