Szalmakép - Memento mori

Az előtérben omladozó romok között férgek rágta, oszlásnak indult halott fekszik, felhúzott térde alatt koponya keresztbe tett lábszárcsontokkal. A látvánnyal szembesülő, páncélt és sisakot viselő férfi gesztusa hirtelen visszahőkölést, arca iszonyatot fejez ki. A háttérben hegyek, virágzó fák, épületek.

A kép alján végigfutó keskeny mezőben felirat: QVID TIBI PRODEST ISTE MUNDUS O MISERABILIS HOMO QVI DUM AMATUR FUGIT DUM / PRAESENS EST TRANSIT DUM EXALTAT. DEJICIT DUM BLANDITUR DECIPIT DUM FLORET / ARESCIT DUM AMATORES SUOS EMITTIT AD PERPETUAS MISERIAS TRANSMITTIT. (idézet Johannes Trithemius /1462-1516/ Steganographia című művéből, cap. XXIV.)

(Mire néked ez a világ, ó nyomorúságos ember? Hisz míg szeretik, tűnik. Míg jelen van, múlik. Míg felemel, le is vet. Míg édesget, meg is csal. Míg virul, elhervad. Míg szeretőit kibocsátja, örökös nyomorúságra juttatja. - Détshy Mihály ford.)

A felirat után kisebb betűkkel: A. F. LANGGUTH FECIT 1633.

Lengyel László véleménye szerint a szalmakép a 18. században, festmény után, azzal azonos méretben készült, reprodukálva annak szignatúráját is. Bizonyítékok híján azonban nem zárható ki az az elképzelés sem, mely szerint a szalmakép egy emblémakönyv egyik ábrázolása nyomán készült. A képkivágás és a kompozíció arányai inkább kis méretű előképre engednek következtetni. Az ikonográfia is, a felirat stílusa is megfelel az emblémák jellegzetességeinek. Az embléma-előkép utáni kutatás a későbbiekben megoldhatja a tárgy alapvető problémáját: a szalmakép jellegzetesen 18. századi műfajának és az 1633-as évszámnak az ellentmondását, illetve azt a kérdést, hogy a. szignatúra magára a tárgyra, vagy annak előképére vonatkozik-e.