Szalmakép - Memento mori
Leltári szám: | 79.215.1 |
---|---|
Készítés ideje: |
18. SZÁZAD (feltehetően)
|
Készítés helye: | Ausztria (feltehetően) |
Jelzés: | A. F. LANGGUTH FECIT 1633 |
---|---|
Anyag: | szalma; vászon |
Technika: | szalmaintarzia |
Méretek: |
magasság: 97 cm
szélesség: 133,5 cm
|
Az előtérben omladozó romok között férgek rágta, oszlásnak indult halott fekszik, felhúzott térde alatt koponya keresztbe tett lábszárcsontokkal. A látvánnyal szembesülő, páncélt és sisakot viselő férfi gesztusa hirtelen visszahőkölést, arca iszonyatot fejez ki. A háttérben hegyek, virágzó fák, épületek.
A kép alján végigfutó keskeny mezőben felirat: QVID TIBI PRODEST ISTE MUNDUS O MISERABILIS HOMO QVI DUM AMATUR FUGIT DUM / PRAESENS EST TRANSIT DUM EXALTAT. DEJICIT DUM BLANDITUR DECIPIT DUM FLORET / ARESCIT DUM AMATORES SUOS EMITTIT AD PERPETUAS MISERIAS TRANSMITTIT. (idézet Johannes Trithemius /1462-1516/ Steganographia című művéből, cap. XXIV.)
(Mire néked ez a világ, ó nyomorúságos ember? Hisz míg szeretik, tűnik. Míg jelen van, múlik. Míg felemel, le is vet. Míg édesget, meg is csal. Míg virul, elhervad. Míg szeretőit kibocsátja, örökös nyomorúságra juttatja. - Détshy Mihály ford.)
A felirat után kisebb betűkkel: A. F. LANGGUTH FECIT 1633.
Lengyel László véleménye szerint a szalmakép a 18. században, festmény után, azzal azonos méretben készült, reprodukálva annak szignatúráját is. Bizonyítékok híján azonban nem zárható ki az az elképzelés sem, mely szerint a szalmakép egy emblémakönyv egyik ábrázolása nyomán készült. A képkivágás és a kompozíció arányai inkább kis méretű előképre engednek következtetni. Az ikonográfia is, a felirat stílusa is megfelel az emblémák jellegzetességeinek. Az embléma-előkép utáni kutatás a későbbiekben megoldhatja a tárgy alapvető problémáját: a szalmakép jellegzetesen 18. századi műfajának és az 1633-as évszámnak az ellentmondását, illetve azt a kérdést, hogy a. szignatúra magára a tárgyra, vagy annak előképére vonatkozik-e.
Irodalom
- Lovag Zsuzsa: Két XVIII. századi apácamunka-sorozat a Dobó István vármúzeum gyűjteményéből. Az együttélő egyházak. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1991. - 301-324:313.,19. kép
- Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 4.24. (Prékopa Ágnes)
- Szerk.: Lengyel László: Devóció és dekoráció. 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon. Dobó István Vármúzeum, Eger, Eger, 1987. - Nr. 300.
- Szerk.: Rómer Flóris: Képes kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1873. - p. 74.