Szarvserleg - griff-és szirénfigurával

"… A griffmadár felsőteste, akár a sasé, alteste az oroszlánéra emlékeztet. Akkora karmok vannak a lábán, mint egy ökörszarv. … A griff karmaiból ivókupát készítenek."

A képzelet szülte, mesés állatok tulajdonságairól szóló középkori kézikönyvek – az úgynevezett bestiáriumok – ilyen és ehhez hasonló megállapításai a kora újkorban, a modern természettudományok kialakulása idején sem merültek feledésbe. E képzetek továbbéléséről tanúskodnak egyebek között azok a bizarr hatást keltő, különös dísztárgyak, amelyek edénytestét bölényszarvból alakították ki, s amelyek alakos díszítményeiként általában azonos vagy hasonló motívumok szerepelnek. Uralkodói vagy főúri kincstárak különleges műalkotásai voltak e darabok, amelyek elkészíttetésére és adományozására valamely jeles esemény alkalmával került sor. Ez mondható e tárgyról is, amely valószínűleg 1638-ban, Esterházy István (1616–1641) és Thurzó Erzsébet házasságkötése idején került az ifjú pár, azaz a família birtokába, a menyegzői ünnepségek egy előkelő, főrangú résztvevőjének ajándékaként.

A serleget díszítő két figurális motívumnak a 17. század közgondolkodásában sajátos, jelképes jelentése volt. A griff a természetfeletti erőt és különleges képességeket, a hárfázó szirén a zenében "megtestesülő" kifinomult összhangot szimbolizálta. Együttes előfordulásuk a korszak képző- és iparművészeti alkotásain szinte példa nélküli, s ez a szokatlan kompozíciós megoldás vélhetően azt sejteti, hogy a műtárgy adományozója és a megajándékozott(ak) egyfajta különleges, kitüntetett, talán közeli, személyes kapcsolatban álltak egymással.

Amennyiben a címerpajzsot tartó griff-figura, amely a serleg talapzatát képezi, heraldikai motívumnak (is) tekinthető, úgy ennek egyfajta "személyre szóló" üzenete is lehetett. Ez a plasztikusan megformált, hangsúlyos ornamens ugyanis félreérthetetlen célzást jelent a "kardos griffre", mint az Esterházyak címerállatára. A figurális díszítmény effajta értelmezésének lehetőségével, úgy tűnik, az "utódok", azaz a família későbbi tagjai is tisztában voltak. Elsősorban a serleg dezignált, eredeti tulajdonosának, Esterházy Istvánnak a féltestvére, Esterházy Pál (1635–1713), aki 1664-ben írott első végrendeletében a kincstár legértékesebb darabjai között említi e művet, a következőképp: "... az Griffmadár körmöt … Mikloska fiamnak hagyom".

Ugyancsak a műtárgy különleges ’státusát’ bizonyítja az a körülmény, hogy az 1664 és 1687 közötti években az az idő szerinti tulajdonos, Esterházy Pál némi átalakítást végeztetett rajta: a griff által tartott kartuson a saját grófi címerét helyeztette el, zománcos megmunkálásban.