Szék

Négy hasábos lábát kétoldalt és hátul sima rudak kapcsolják. A mellső lábösszekötői díszes kialakításúak, lent és az ülőlap alatt faragott, csigás díszűek. Az alsó összekötő középmezője rakott művű vonaldísszel ékesített, széles kartus formájú. Áttört támlája kétszer ismétli ez utóbbi széles kartust, de ezeken nem vonaldísz, hanem levélmustra a díszítő elem. Faragott levéldíszű két zárótagja is.

Ez a széktípus, miként nevéből is kitűnik, lombard hatás alatt készült Magyarországon, a Felvidéken, feltehetőleg a Szepességben. Ez a lombard hatás eleddig a magyar bútorművészetben nem általános, hiszen mind Mátyás udvarában, mind ennek hatására a XVI. századi Magyarországon készült munkákon a firenzei, toszkán igazodás a mérvadó, szemben Nyugat-Európával, (Franciaország, Spanyolország, Németalföld) ahol a XVI. szazadban is a kortárs lombard példa volt követendő. Ezért feltételezhető, hogy a lombardi típusú székek már közép-európai, dél-német vagy németalföldi közvetítéssel kerülhettek hozzánk a XVII. sz. elején. Rokon darabjai az egykori Kassai Múzeumban (Voit 1943 170. p., 177. p. kép) és gyűjteményünkben (ltsz. 19923).