Szőnyeg - Kaukázusi sárkányos szőnyeg

A Kaukázus környéki népek szőnyegművészete önálló csoportot alkot. Munkáik általában tiszta gyapjúból, szimmetrikus csomózással készültek.

A térség lakosságának nagy része – a nyugati területeken élő keresztény örmények és georgiaiak kivételével – mohamedán. Délkeleten a lakosság javarészt azeri és tatár volt, északabbra sirvánok, dagesztánok, lezgek és csecsenek éltek. Örmény és csecsen települések szórványban, szinte mindenütt előfordultak. Örmény szőnyegkészítőkről már a 13. században Marco Polo is megemlékezik. A 15-17. századi kaukázusi szőnyegeket általában örmény munkáknak szokták tekinteni. A fennmaradt szőnyegek nagyméretűek és igen jó minőségűek, amiből nagyobb műhelyek intenzív, magas szintű, kiterjedt működésére következtethetünk. Rombuszhálós kompozícióik, növényi díszítőelemeik iráni, a jellegzetes, viaskodó sárkány-főnixmadár ábrázolásaik távol-keleti hatásra vallanak. A 18. században a rácsozat, az állatmotívum fokozatosan eltűnt a nagy dimenziójú virágmustra lett az általános.

Az Iparművészeti Múzeum korai szőnyegbeszerzései közé tartozik a Sparber és Schwalbe szőnyegkereskedés (Budapest, Ferenciek tere 9.) társtulajdonosától, Sparber Boristól (1864-1928) 1894-ben vásárolt, 17. század végén készült, ún. korai sárkányos szőnyeg. A szőnyeg téglavörös színű tükrében három nyers alapszínű palmetta három címerpajzs-palmettával váltakozik. A címerpajzs-palmetták közti teret, lent levelek és indák felett stilizált „lángoló oroszlánok”, fent stilizált, „S” alakú sárkányok töltik ki. A palmetták az alsó két sorban felfelé, a felső sorban lefelé állnak. A szabálytalan rajzú középmezőt merevebb rajzú, sárga alapú, borospohár-mintás bordűr keretezi.

Lásd még: Museum With No Frontiers