Szőnyeg - ún. főszőnyeg (hali)

A szőnyegszövés Kelet művészetének vonzó ága, amely már a középkor folyamán meghódította a Nyugatot. Az idők folyamán egyre nagyobb számban Európába került színpompás példányok harmonikusan beépültek az európai enteriőrművészetbe. A készítési technika egyáltalán nem bonyolult: alapja egyszerű szövet, amelynek egy vagy több, kereszt irányú vetüléksora után egy csomósort szőttek, a csomókat pedig két-két hosszanti láncfonálra kötötték. A csomónak két alapváltozata van: 1. szimmetrikus (gördesz vagy török) 2. aszimmetrikus (szenné vagy perzsa). A csomók kilógó végei képezik a szőnyegek – a korábban használt prémekre emlékeztető – bársonyos felületét.

A szőnyegkészítés hazájának Közép-Ázsiát, a török népek lakóhelyét szokták tekinteni. A ma is ott élő türkmének fejlett szőnyegkészítő hagyományaikat napjainkig megőrizték. Szőnyegeik készítéséhez a birka gyapját és a kecske szőrét dolgozták fel. Maguk gyűjtötte növényekből és rovarokból nyert színezékekkel nagy gonddal festették a csomózáshoz használt gyapjút. Kelméiken a vörös szín árnyalatai dominálnak. Munkáik között a legértékesebb darab – az itt bemutatott tekke-türkmén szőnyeghez hasonló, nagy méretű főszőnyeg – a hali. Ezeknek a családi egység jelképének is tartott daraboknak a bordűrrel, azaz keretszegéllyel behatárolt középmezején medaillonokba komponált törzsi jelvények, ún. gölök sorakoznak.