Terítő - applikált hímzéssel

Textil- és viseletgyűjtemény

Leltári szám: 52.2686.1
Készítés ideje:
17. SZÁZAD 4. NEGYEDE
Készítés helye: Nyugat-Magyarország
Anyag: selyem
Technika: applikált hímzés
Méretek:
hosszúság: 260 cm
szélesség: 165 cm

A terítő szegélyén végigfutó folyóminta a keskenyebb oldalakon kétszer, a hosszabbakon négyszer ismétlődő szegfűt, százszorszépet, nárciszt, peóniát hajtó hullámos inda. A rövidebb oldalakon egy-egy sarlós levelek közül kinyúló tulipánfej, a sarkok mellett egy-egy íveltszárú, elfekvő tulipán tölti ki a fennmaradó teret. A sarkokban szív alakú indából gránátalmás ágak hajlanak ki. A szegélyen belül, a négy sarokban, szívből kinyúló szimmetrikus virágbokor gránátalmákkal, tulipánokkal és a középső száron kétféle rozettával. A terítőhöz hasonlót a magyar hímzésanyagban nem ismerünk.

A szövet-applikációs hímzés igen elterjedt volt Spanyolországban a 16. században a 18. században már Európa-szerte alkalmazták, de ekkor már a tűfestéshez hasonlóan az applikált selymeket festéssel árnyalták. A keleti hímzések közül a török sátrak díszítése készült ezzel a technikával. Mindezektől e hímzés azonban távol áll. Motívumaiban több reneszánsz elemet őriz: a szív alakú indát a belenövő kis virágszállal, a sarlós levelek között növő tulipánfejet, a szívből vagy stilizált vázából kinyúló virágbokrot. Idegenszerűségét fokozza, hogy az egykor bíborvörös selyem applikáció mára okkerszínűvé fakult, így az erős kontúrok az amúgy is nagyon szabályos mintát keménnyé, metszetszerűvé teszik. A terítő legközelebbi rokonai, elsősorban a virágbokrok megformálása alapján az osztrák és német hímzéskörben kereshetők.

Irodalom

  • Szerk.: Udvarhelyi Erzsébet, Nagy Károly: Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben. Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Veszprém, 2016. - Nr. 166.
  • Szerk.: Pásztor Emese: Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 29.