Tál - jegyespár ábrázolásával

Az óntál kerek alapformáját mestere kokillában öntéssel alakította ki, majd tovább ékesítette a felületet. A díszedény öblében jegyespár látható, kiket más és más virágfejekből kiinduló, lendületes vonalú indák, levelek és futó állatfigurák öveznek. Ez a - barokk idején is kedvelt - jellegzetesen reneszánsz motívumkincs jól alkalmazható volt a könnyen véshető ónedényeken - különösen a szerszám ide-oda mozgatásával létrehozott, zegzugos vonalakat eredményező eljárással az ún. flecheléssel. Közép-Európában az ónművesség nagy központjai a nyersanyag-lelőhelyeknek megfelelően elsősorban Dél-Németországban, a Habsburg területeken, és Csehországban alakultak ki. Hazánkban a jellegzetes centrumok a felvidéken és Erdélyben (pl. Pozsony, Lőcse, Eperjes, Kassa, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Segesvár városokban) működtek.

Az ónművesek önálló céhes szervezkedése kissé nehézkesen indult meg, az ún. "conföderált" céhek több város "kannagyártói"-t fogták össze. 1580. november 28-tól a szász városok sorából pl. többek között Nagyszeben és Segesvár is közös kiváltságos oklevelet kapott. Az ónművesek a formai megoldásokon és díszítőelemeken kívül a jegyhasználati gyakorlatot is az ötvös céhektől vették át. Előfordult azonban a különféle bélyegek összevonása, így tálunk fenekén egy pajzsformában szerepel a Nagyszebenre utaló két, keresztbe tett kard és a D.S. monogram.

A "HOCHZEIT GABE VON MIKLOS - 1764" felirat tanúsága szerint a tál esküvői ajándékként készült, amint arra tál öblében látható, virágok között álló jegyespár is utal.