Tálit

A héber tálit szó (jiddisül talesz) eredendően ruhát, illetve ruhadarabot jelent. A szó az ókorban a zsidó férfiak nappali viseletét jelölte, csak később nyerte el mai jelentését, s vált a zsidó férfiak által viselt imakendő nevévé, amelyet a reggeli ima, a sáhrit során viselnek.

A tálitot a sarkokon hagyományosan kék szálakból font szemlélőrojtok (héberül cicesz) díszítik, a Tóra előírásának megfelelően: "Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik, készítsenek maguknak rojtot ruháik szárnyaira nemzedékeken át, és helyezzenek valamennyi szárny rojtja fölé kékbíbor zsinórt. Legyenek ezek számotokra szemléltető rojtok, hogy lássátok és emlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatára, hogy azok szerint cselekedjetek, s hogy ne kelljen a saját szívetek és saját szemetek szerint keresnetek az utat, aminek következtében vétkezhettek. S hogy emlékezzetek és megtegyétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenek előtt.” (4Mózes 15:38-40.).

A tálit égszínkék szemlélőrojtjai tehát „a magasságokban lakozó Urat” (Ézs. 33:5.) hivatottak felidézni és az Örökkévaló parancsolataira és a vele kötött szövetségre emlékeztetnek. A bibliai időkben a Közel-Keleten a tálit rojtjainak égszínkék szálaihoz a festékanyagot egy olyan csigából nyerték ki, amit a Talmud chilázon néven említ (Menachot 44a), s feltehetően a Földközi-tengerben élő sávos bíborcsigával (Hexaplex trunculus) azonosítható. Később az európai zsidóság körében a fehér rojtokkal díszített fekete csíkos tálit terjedt el, mivel a kékbíbor színezőanyag a kontinensen nem volt elérhető.