Talpas kereszt
Leltári szám: | 19124 |
---|---|
Alkotó: | |
Készítés ideje: |
19. SZÁZAD 1. FELE
|
Készítés helye: | Balkán; Dél-Magyarország |
Jelzés: | talpán belül: Nikolich |
---|---|
Anyag: | aranyozott ezüst; puszpángfa; üvegkő |
Technika: | filigrán díszítés |
Méretek: |
magasság: 38 cm
talpátmérő: 16 cm
súly: 1025,4 g
|
A kereszt domború, kerek talpának középpontjában hengeres, közepén nódusszal tagolt szár magasodik, amely üvegezett, latinkereszt formájú, a puszpángfaragványt befogadó fémkazettát tart. A kereszt alakú középrész oldallapjain – a műtárgy többi részéhez hasonlóan –, aranyozott ezüst filigránból (vékony drótból) formázott levélminták ülnek. A kereszt sarokpontjait foglalatba helyezett színes, csiszolt üvegekkel díszített csavarokkal rögzítették. A szabályosan tekeredő filigránok között nyolcágú csillagok is föltűnnek.
A kereszt minden bizonnyal oltáron állhatott. Készítésének pontos helyét és idejét nem ismerjük, bár talpperemének belső oldalán a "Nikolich" mesterjegy és egy eddig még nem azonosított városjegy látható.
Nikolics nevű mesterek Szabadkán, Zomborban és Újvidéken működtek. 1770-ben Újvidéken, az ötvöscéh macedovlach (cincár) mesterei között írtak össze Nikolicsokat, ami arra utal, hogy a Török Birodalom keresztény vidékeiről származtak. A 19. század első felében ugyancsak Újvidéken éltek ilyen vezetéknevű ötvösök, de 1828-ból Zomborban egy Nikolics Miklós mesterre is van adat.
A magyarországi ötvösség történetével foglalkozó korábbi munkák nem ismernek Nikolics-ötvösjegyet. Újabban Grotte András közölt néhány, a rajtuk szereplő jegy alapján biztosan valamelyik Nikolicshoz köthető tárgyat, de nem lehet eldönteni, hogy melyikük alkotásait. A városjegy alapján úgy sejti, hogy szabadkai mesterről van szó. Az itt bemutatott ezüstkereszt mestere és pontos készítési helye egyelőre nem határozható meg.
A puszpángfaragvány talán az Áthosz-hegyen vagy valamelyik más balkáni monostorban készülhetett a 19. században. Kidolgozása nem éri el a korábbi darabok finomságát. Érdekessége, hogy a két faragott oldal közé, a kereszt rövidebb szárainak a végén kimetszett nyíláson keresztül egy színes fémfóliát is becsúsztattak, hogy a két oldal jelenetei jobban elkülönüljenek. Erre a megoldásra a korábbi századokban nem volt példa.
A faragványt őrző kereszt alakú rézkazettát a 19. század második felében megújíthatták, a beavatkozást végző mester IM monogramot és 1870-es évszámot karcolt be a levehető elem belső oldalára. A beavatkozást végző ötvös kilétét még homály fedi.
A faragvány egyik oldalán a Keresztre feszítés jelenete látható. A kereszt tövében Mária és egy asszony, illetve János apostol és a százados (?) áll. A jelenet fölött és alatt egy-egy evangélista auktorportréja – írópult előtt ülnek, ölükben vagy előttük nyitott könyv – bontakozik ki, míg a kereszt vízszintes szárának végein püspökök félalakos ábrázolásai tűnnek föl, akik feliratok és attribútumok hiányában nem azonosíthatók.
A kereszt másik oldalán Jézus megkeresztelkedése, míg a kereszt szárain, az elölnézetéhez hasonlóan két evangélista és két püspök portréja látható.
Irodalom
- Terdik Szilveszter: Some Post-Byzantine Examples of the Silversmith’s Art with Serbian Connections Kept in Hungarian Museums. Niš and Byzantium. Fifteen Internationale Symposium. Miša Rakocija, Niš, 2017.
- Terdik Szilveszter: "Athonite" miniature carvings at the Museum of Applied Arts. Ars Decorativa, 2016. 2016. - és Nr. 1. kép
- főszerkesztő: Kiss Éva: "Áthoszi" miniatűr faragványok. Kiállítás az iparművészeti Múzeumban. Magyar Iparművészet, 2015/7. NMKK Alapítványa, Budapest, 2015. - p. 36-39. (Terdik Szilveszter)