Kupa - Chinoiserie jelenetekkel
| Leltári szám: | 61.947.1 |
|---|---|
| Gyár / műhely: | Meisseni Porcelángyár |
| Készítés ideje: |
1735 KÖRÜL
1750 KÖRÜL
|
| Készítés helye: | Meissen; Drezda |
| Jelzés: | a foglalaton fémjegy ( vö. : Rosenberg Nr. 1706/ Nr. 1787 ) és porcelánjegyek |
|---|---|
| Anyag: | porcelán |
| Technika: | aranyozott; máz felett színesen festett; trébelt ezüst montírozás |
| Méretek: |
magasság: 18,5 cm
szélesség: 15,2 cm
súly: 693 g
|
Az Európán kívüli világból érkező luxuscikkek, amelyekkel a 18. századra immár világkereskedelemmé bővülő árucsere látta el a fizetőképes piacot és egyúttal a királyi, fejedelmi udvarokat is, ámulatba ejtették az európai embert. Egzotikus ritkaság voltuk miatt különösen vonzódtak a távol-keleti termékekhez, köztük a leheletvékony, könnyű, színesen festett hernyóselymekhez, a hófehér, festett porcelánokhoz, a lakkfestéssel borított tárgyakhoz. Kína kultúrája az onnan érkező tárgyaknak köszönhetően, valamint jezsuita hittérítők illusztrált úti beszámolói nyomán vált ismertté. Mivel e termékek különösen keresettek voltak, hamarosan az európai kézművesek is kínaias ízlésű luxustárgyakkal álltak elő. A francia chinoiserie (á la chinoise) elnevezéssel jelezték az eredeti kínai tárgyaktól (de la Chine) való eltérést. Az 1670-es évektől mintegy ötven évig a távol-keleti minták másolása volt jellemző, 1730-1760 között a kínaias, japános ízlésű, képzeletbeli keleti díszítmények domináltak, ezt követően, a 19. század első két évtizedéig, a chinoiserie "a romantikus életérzés egyik megnyilvánulásaként tűnt fel".
A meisseni porcelánmanufaktúrában sok ilyen porcelán készült. A manufaktúra kivételes tehetségű festője, később vezetője Johann Gregorius Höroldt (1696-1775) nemcsak a máz feletti változatos festőanyagoknak volt mestere, hanem a kínai témák ábrázolásának is. Figurái kínai kosztümben, gyakran európai kellékek között jelentek meg. A kupán ábrázolt teaszertartás is európai szemléletű, az alakok testtartása, mozdulatai az udvari világot idézik. A jelenetet dús, arannyal és purpurral festett csipkeminta kereteli, amelybe, mint finom művű ékkövek illeszkednek a parányi, monokróm festésű kikötők.
A kupa trébelt, aranyozott ezüst foglalata 1750 körül készült Drezdában.
Irodalom
- Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 76. (Balla Gabriella)
- Pietsch Ulrich: Triumph of the Blue Swords: Meissen Porcelain for Aristocracy and Bourgeoisie. E. A. Seemann, Leipzig, 2010. - Nr. 123.
- Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 187.
- Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 6.139.
- Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 132., 2. kép
- Nékám Lajosné: Meisseni porcelán a Budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Corvina Kiadó, Budapest, 1980. - Nr. 14.
- Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - p. 194.
- főszerkesztő: Weiner Mihályné, Jakabffy Imre: Érmekkel díszített fedeles kupák és korsók. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei X, 1967. Budapest, 1967. - 93-108., Nr. 1. (Tasnádiné Klára, Huszár Lajos)
