Fedeles kupa - a részeg Szilénosz alakjával

Az augsburgi fedeles edények számos példányát ismerjük, amelyek edénytestét elefántcsontból alakították ki. A kupák elefántcsont borításának ilyen jellegű legszebb példáit Georg Petel készítette. Andreas Wickert számos elefántcsontkupa foglalatát alkotta meg.

A faragott elefántcsont "köpenyen" Silenus, Bacchus nevelője látható szatírokkal, puttókkal, gyermeket vezető nőalakkal. A relief a Rubens-tanítvány Williem Panneels (1600. k.–1632 után) A részeg Silenus című, 1630 körüli rézkarca nyomán készült (ld. itt), amely Rubens egy hasonló tárgyú, 1618-ban készült kompozíciójára vezethető vissza (München, Alte Pinakothek).

A fedél tetejét díszítő figura régóta hiányzik, s minden bizonnyal elveszett, megsemmisült. A hiányt az 1920-as évek elején készült leíró lajstrom megfelelő tétele is rögzíti. Vélhetően egy szatír- vagy Bacchus-figura ékesíthette az edény fedelét. A bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményében található egy igen hasonló díszedény (Inv.Nr. 4519 – ld. itt). Ennek elefántcsont faragása szintén Georg Petel műve, 1629-ből, s csak apró részletekben tér el a budapesti díszedény domborműves díszítményétől. Ennek fedelén egy szőlőfürtöt tartó ifjú szatír áll.

Az edény fedelében belül egy különálló, aranyozott ezüst lemezen nagyon finoman kidolgozott, poncolt Bacchus-figura látható. A fektetett hordóra támaszkodó Bacchus jobb kezében szőlőfürtöt, felemelt baljában pedig egy talpas ivóedényt tart. Kérdéses, hogy ez a fedőlemez egykorú-e az edénnyel, vagy esetleg későbbi pótlás. Andreas Wickert egy másik kupáján (Augsburg, 1653–1655 körül, Gotha, Schloßmuseum, Inv.Nr. K 23) az elefántcsont-díszítés feletti és alatti aranyozott ezüst szegélyen hasonló, finoman kidolgozott, poncolt szőlőindák láthatók. (Vö. Silber und Gold. II. Augsburger Goldschmiedekunst für die Höfe Europas. Hg. L. Seelig. München, 1994. Nr. 55. 249–251.)