Terítő - a körtvélyesi református templomból
Leltári szám: | 19717 |
---|---|
Készítés ideje: |
17. SZÁZAD VÉGE
|
Készítés helye: | Magyarország |
Anyag: | aranyozott ezüstfonal; lenvászon; selyemfonal |
---|---|
Technika: | laposöltés; mintásan letűzött fémfonalas hímzés; száröltés |
Méretek: |
szélesség: 183 cm
hosszúság: 217 cm
|
A hímzés a terítő szélét és közepén egy hosszanti sávban díszíti. A széleken zárt gránátalma és enyhén hajló, fogazott szélű akantuszlevél váltakozik. A középső sáv nagy, négyszirmú rozettáit és gránátalmás, szimmetrikus virágbokrait vékony, kacsokkal és apróbb virágokkal díszített, hullámzó inda kapcsolja össze. E sáv alsó és felső szélén megismétlődik a keretminta. A szegélyeken kívül aranyfonalas, beljebb borvörös hímzett csík fut végig. A magyar hímzések erősen stilizált csoportjába tartozik, a dúsan hímzett fő motívumok és a vékony, rajzos díszű inda ellentéte késői eredetre utalnak.
A Magyar Nemzeti Múzeum adatai szerint a terítő körtvélyesi (Abaúj-Torna megye) református egyházból származik. Az Almási völgyben fekvő falu földesurai egykor az Esterházy hercegek voltak. Elképzelhető, hogy a tökéletes mestermunkára valló terítő az ő adományukként került az egyházhoz.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 77.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 418. (téves ltsz.mal)
- Silke og Guld. Koppenhaga, 1986. - kat.56.
- Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 241. kép