Terítő - a körtvélyesi református templomból

A hímzés a terítő szélét és közepén egy hosszanti sávban díszíti. A széleken zárt gránátalma és enyhén hajló, fogazott szélű akantuszlevél váltakozik. A középső sáv nagy, négyszirmú rozettáit és gránátalmás, szimmetrikus virágbokrait vékony, kacsokkal és apróbb virágokkal díszített, hullámzó inda kapcsolja össze. E sáv alsó és felső szélén megismétlődik a keretminta. A szegélyeken kívül aranyfonalas, beljebb borvörös hímzett csík fut végig. A magyar hímzések erősen stilizált csoportjába tartozik, a dúsan hímzett fő motívumok és a vékony, rajzos díszű inda ellentéte késői eredetre utalnak.

A Magyar Nemzeti Múzeum adatai szerint a terítő körtvélyesi (Abaúj-Torna megye) református egyházból származik. Az Almási völgyben fekvő falu földesurai egykor az Esterházy hercegek voltak. Elképzelhető, hogy a tökéletes mestermunkára valló terítő az ő adományukként került az egyházhoz.