Terítő - Széchy Mária úrasztali terítője

A szendrői református egyház hagyománya szerint e terítő a „Murányi Vénusz”-ként ismert Széchy Mária (1610-1679) megrendelésére készült. A sarkokban és az oldalak mentén különálló, szimmetrikus virágbokrok sorakoznak. Közepét kereszt alakból kinövő, négyzetes formába komponált gránátalmás csokor díszíti. Az oldalsó virágtövek között népiesen stilizált griffeket látunk, melyek mellső mancsukat egy-egy páva fölé helyezik. Ezen figura pontos mását Federico da Vinciolo recemintakönyvében (Les singuliers et nouveaux pourtraicts. Paris, 1587. R. III.) találhatjuk meg, azzal a különbséggel, hogy az eredeti változat szerint a griff mancsa alatt egy virág van. Az Iparművészeti Múzeum e terítője kiválóan példázza azt a jellegzetes kelet-nyugati stíluskeveredést, amely a 16-17. századi magyar főúri vászonhímzéseket meghatározta. A szimmetrikus virágtövek kompozíciója, a kétoldalra hajló, erősen kunkorodó virágos indák az itáliai reneszánsz ornamentikájából eredeztethetők. Előképük a vázából, az úgynevezett „olasz korsóból” kihajló virágcsokor. A korsó motívum a hagyományozódás során fokozatosan elmaradt, s helyét a magyar ízlésnek megfelelően szív, tulipán, gránátalma vagy gyökérkezdemény váltotta fel. Míg a növényi indák elrendezése évszázadokig megőrizte a nyugat-európai hagyományt, addig a virágok formaalakítása önálló, helyi hagyományokban gyökerező fejlődésnek indult. A terítő nagy méretű, kék színű, csipkézett szélű virágai és a fogazott szélű levelek oszmán-török jegyeket mutatnak, melyek a hódoltság során török hímző-asszonyok, és import textíliák révén kerültek a magyar ornamentumok közé. A terítő díszítményeinek formaalakítása tehát az itáliai, török és magyar hagyományok művészi ötvözete.