Terv - hálószoba berendezése

A hét lap Kozma alig ismert, egyetemi évei idején készült bútortervei közé tartozik. Egy polgári hálószoba berendezésének típusát követő és a paraszti kézművesség tárgyait, mint népművészeti tárgyakat interpretáló gyűjtések hatására kialakított önálló tervsorozat. A lapok a művész szakmai és grafikai tudását - igen finom akvarell technikával - bizonyítják, s egyben tervezői munkásságának korai gyökereit is dokumentálják. A lapok Kozma középiskolás éveihez kapcsolódnak, és a somogyi népművészet emlékeinek gyűjtéséhez kötődnek. Koós Károly és a gödöllői művésztelep alkotóinak felméréseit, mint mintát követve, de már az alkalmazás igényével készültek a tervek, épp ezért kissé eklektikusak. A Magyar Iparművészetben a század első éveitől közölt fejfák faragásának ihletése a hasáb kiképzésű ruhás- és fiókos szekrények, valamint a kettős ágy tengelyoszlopának plasztikus ábrázolásán érződik, míg az éjjeli szekrényként funkcionáló kis ládák díszítése, a rátétes minták, hímzések módjára a színezés, ill. a folthatás dekorativitásán alapul. Az ágy, a tükrös pipereasztal és a cserépkályha melletti pihenőpad támlájának „boglyaíve” emlékeztet csupán a szecesszió korai törekvésére, a hullámzó, íves vonalak uralmára. Legközelebbi mintaképek, inspiráló példák Wigand Ede és a gödöllői Nagy Sándor - ekkor már tekintélyes művészek - bútoraiban, enteriőrjeiben keresendők, akiknek munkáival kiállításokon, fotókon lehetett találkozni. 1904-től a „népi” formakincs hatott a a brit iparművészet, továbbá a francia és az északi szecesszió látványán nevelkedett nemzedékre, melynek tagjai közé a fiatal Kozma is tartozott. Későbbi tervei egységesebbek, az őt ért hatások egyéni stílussá alakultak. A tervek datálását a szignatúra és az egykorú publikáció teszi lehetővé. A Kaposvárott töltött évek alatt a Weiner család közvetítésével megismert Rippl-Rónai jellegzetes, nevének kezdőbetűit hajlékony keretbe foglaló jelét követte az ifjú tervező, amikor saját „emblémáját” megformálta, s az 1905-1906-ban készített kisgrafikákon, ex libriseken is ezt használta. Később, a Lapis refugii tervén, 1908 előtt már a geometrikus, egymásba forduló K és L betűk, azaz egy tömbszerű szignó szerepel. Az ornamentika rokonsága is bizonyíték a mű keletkezésének idejére. Az Iparművészeti Múzeum övcsatjának pávás zománcdísze, ritmikusan ismétlődő levélmotívuma és karéjos szirmú virága azonos tőről fakad, mint a tervrajzon látható ládika-szekrények dekorációja. Ez az övcsat szerepelt az 1905. évi karácsonyi kiállításon, képét 1906-ban közölte a Magyar Iparművészet című folyóirat, megnevezve tervezőként Kozma Lajost, készítőként Goitein M. kaposvári ötvöst.