Terv - tükörkeret

A bőrmetszés évszázados hagyományai kiteljesedtek a szecesszió idején. A bőrből készült tárgyakat domborítva, metszve, égetve és festve készítették készültek tárcák, táskák, kép- és tükörkeretek, bútorkárpitok a természetes alapanyagból.

Fischhof Jenő a korszak kiemelkedő bőrművese volt. Alkotási feltűnnek más iparművészek által tervezett tárgyakként – Horti Pál első szecessziós karosszékének domborított bőrkárpitját Fischhof készítette el, ő volt Faragó Ödön és Nagy Sándor bőrmunka-terveinek kivitelezője is, de számos tárgyat készített saját rajzai nyomán. 1904-ben részt vett a St. Louis-i Világkiállításon, ahol munkáival ezüstérmet nyert.

Az Iparművészeti Múzeum Adattárában őrzött tervei táskákhoz és tárcákhoz készültek, egyetlen ismert tükör- (vagy kép-) kerete az itt bemutatott darab. A kereten a gödöllői művészek – első sorban Nagy Sándor – „tiszta forráshoz”, a népi életképekhez való vonzódást fedezhetjük fel. A szegény libapásztorlányt megjelenítő rajz csak egy jelenetet villant fel a történetből, mégis szinte elmeséli azt. A kép jobb felső sarkában a búslakodó libapásztorlány, mellette a képkivágás miatt csak részleteiben látható ludak, felettük bal oldalt kerítés és ház részlete: az elhagyott civilizáció, a kitaszítottság szimbóluma. A vidáman hullámzó libafejek hangulati ellentétét adják a kislány szomorú alakjának. Az indák és az alul gyűrűkbe-hullámokba rendezett víz a szecesszió jellegzetes motívumai. A népi élethez való kötődés mellett Fischhof rajzán megjelenik a természettel való kapcsolat, a visszavágyódás egy természetközelibb életbe. A keret szabálytalan körvonalai szintén a szecesszió nemzetközi – a francia–belga art nouveau – áramlatainak hatását mutatják.