Levesestál fedéllel - VI. Károly német-római császár vadászkészletének része

A tál Európa másodikként alapított porcelánmanufaktúrájában, Claudius Innocentius Du Paquier (1679 k.– 1751) bécsi gyárában, a császári-királyi udvar számára készült, VI. Károly német-római császár [III. Károly néven magyar király, uralkodása: 1711–1740] asztali vadászkészletének egyik darabja volt.

A készletről tudható, hogy Mária Terézia korában is használatban volt, ugyanis 1744 és 1755 között többször kiegészítették. Az eredeti Du Paquier darabok jelzetlenek voltak, azonban a kiegészítéseken már használták a bécsi porcelángyár máz alatt kékkel festett címerpajzs alakú jelzését, mivel 1744-től állami tulajdonban volt a manufaktúra. A hagyomány szerint Mária Terézia később a schwarzwaldi Sankt Blasius bencés kolostornak ajándékozta a készlet darabjait. E rendház szekularizálását (1781) követően az áttelepített szerzetesek vitték át a karintiai Sankt Paul im Lavantalba az értékes porcelánokat, majd elárverezték őket. Utóbb Delmár Emil egykori budapesti műgyűjteményébe került.

A pompás, gazdagon, a rézmetszetek hatását követő festéssel díszített edény becses ritkaság a Du Paquier porcelánok között is. A tálak oldalán és a fedélfogók körül a korai barokk-rokokó porcelánművészet kedvelt díszítménye, az ún. lomb- és szalagdíszes ornamentika kagylómotívumos változata látható. A tálak oldalán és a fedeleken hol valóságos, természethűen ábrázolt, hol fantázia-szülte, egzotikus állatok képe jelenik meg. Az ábrázolások Johann Elias Ridinger (1698–1767) metszetei alapján készültek. A korai európai porcelánok jellemzője, hogy a készítés közben keletkezett hibákat festéssel korrigálták: kecses ágakkal, parányi virágokkal, röppenő madarakkal fedték el a gyártási hibákat.