Úrvacsorakendő
| Leltári szám: | 50.204.1 |
|---|---|
| Készítés ideje: |
1705
|
| Készítés helye: | Felső-Magyarország |
| Anyag: | ezüstfonal; selyemfonal; vászon |
|---|---|
| Technika: | kétoldalas, mintázott laposöltés; száröltés |
| Méretek: |
szélesség: 90 cm
hosszúság: 91 cm
|
A kendő sarkaiban a magyar hímzések egyik jellegzetes török eredetű mintájának, a csigásan hajló, virágos indának késői változata. Az inda öblét akantuszvirág díszíti. Az inda szárán áthajló, apró kacsokon ülő szegfű- és gránátalmabimbók még a reneszánsz motívumok őrzői, de megformálásukon, valamint az indák díszítésén már érezhető a barokk hatás.
A kendő közepén apró tulipánokkal díszített egyszerű levélkoszorúban az ajándékozó neve és az ajándékozás ideje: SIE: SE BARBARA SOS 1705 DIE 21 NOV.
A felirat alapján arra következtethetünk, hogy a kendőt Sos Barbara (Borbála) sajátmaga (Sie selbst?) hímezte.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 192.
- Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 421. (László Emőke)
- Csermelyi Sándor: Magyar hímzések kiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1918. - Nr. 99.
