Úrvacsorakendő
| Leltári szám: | 50.204.1 | 
|---|---|
| Készítés ideje: |    
    1705   
 | 
            
| Készítés helye: | Felső-Magyarország | 
| Anyag: | ezüstfonal; selyemfonal; vászon | 
|---|---|
| Technika: | kétoldalas, mintázott laposöltés; száröltés | 
| Méretek: |        
      szélesség:      90      cm     
        
      hosszúság:      91      cm     
   | 
            
A kendő sarkaiban a magyar hímzések egyik jellegzetes török eredetű mintájának, a csigásan hajló, virágos indának késői változata. Az inda öblét akantuszvirág díszíti. Az inda szárán áthajló, apró kacsokon ülő szegfű- és gránátalmabimbók még a reneszánsz motívumok őrzői, de megformálásukon, valamint az indák díszítésén már érezhető a barokk hatás.
A kendő közepén apró tulipánokkal díszített egyszerű levélkoszorúban az ajándékozó neve és az ajándékozás ideje: SIE: SE BARBARA SOS 1705 DIE 21 NOV.
A felirat alapján arra következtethetünk, hogy a kendőt Sos Barbara (Borbála) sajátmaga (Sie selbst?) hímezte.
Irodalom
- László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászonalapú úrihímzések. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2001. - Nr. 192.
 - Szerk.: Péter Márta: Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. - Nr. 421. (László Emőke)
 - Csermelyi Sándor: Magyar hímzések kiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1918. - Nr. 99.