Vánkosbetét - úrihímzéssel

A három sávra osztott párnavég középső sávjában ellentétes állású gránátalmákból eredő, szimmetrikus, csigás indák kétféle akantuszvirágot hordoznak. A két szélső sávban vékony indákkal összekapcsolt szegfűk és gránátalmák váltakoznak. Az akantuszvirág különböző változatait Balogh Jolán gyűjtötte össze (Balogh J.: Kolozsvári reneszánsz láda. In. Kelemen Lajos emlékkönyv. Kolozsvár 1957, 17–18. p.). Különösen kedvelt volt ez a motívum Erdélyben, így többek között látható Rhédey Júlia hímzésrajzain (ld.: Palotay G.: Régi erdélyi hímzésminta rajzok. Kolozsvár 1941, 3.), a kolozsvári Farkas utcai templom szószékfaragványán, vagy Lorántffy Zsuzsanna térítőjén (ld.: V. Ember Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Budapest 1981, Nr. 134., 119. kép). A párnavégen az egyes motívumok pettyekkel, csillagokkal, a gránátalmákból kihajló bibékkel való cifrázása, a vékony indákból eredő apró kacsok, kis levelek és tulipánok már a 17. század végének díszítőkedvére utalnak. A hímzés rajza és kitűnő technikája hivatásos hímző munkája.