Vázapár - ún. házassági vázák

Az 1831-es évszámmal datált vázapár az 1825 körül alapított regéci porcelángyár legkorábbi ismert termékei közé tartozik.

Mindkét váza oldalain két-két képmező kapott helyet, s mindkét vázán ugyanaz a két, szerelmi tárgyú mitológiai jelenet látható. A vázák egyik oldalán Ámor és Psyché történetének az a mozzanata látható, amint a felhőn trónoló Jupiter megcsókolja Ámort, jelezve, hogy megbocsátja Ámornak korábbi kicsapongásait, s egyben jóváhagyását adja a szerelem istenének tervére, miszerint az istenek közé emelve halhatatlanná kívánja tenni rendkívüli szépségű, ám halandó kedvesét, a királylány Psychét, hogy vele egybekelve örök szerelemben élhessen az Olümposzon. (vö. Apuleius: Az aranyszamár VI.)

A vázák másik oldalán bukolikus hangulatú tájban ábrázolt pár látható. Alakjaik feltehetően ugyancsak egy istenség és egy földi halandó szerelmi történetét elevenítik meg. A kezében ivócsészével, kecskebakkal játszadozó puttók társaságában ábrázolt férfialak talán Bacchusszal, a földön heverő, kezében csörgődobot tartó nőalak pedig Ariadnéval, a krétai királylánnyal azonosítható. A mítosz szerint barangolásai során Bacchus Naxosz szigetén pillantotta meg Ariadnét, s a kíséretében érkező menádok dobszóval ébresztették fel álmából a királylányt. Bacchus nyomban szerelemre lobbant iránta, feleségül vette, s több gyermeke is született tőle. Ariadné halála után Bacchus leszállt érte az alvilágba, s az olümposzi istenek közé emelve halhatatlanná tette őt.

A vázapár képmezőin ábrázolt mitológiai jelenetek tehát az "égi és földi szerelem" platóni eredetű toposzát tematizálják, s egyben a szerelem halhatatlanságát hirdetik.

A Jupiter megcsókolja Ámort-jelenet ábrázolásához egy Raffaello-kompozíció szolgált előképül – minden bizonnyal metszetközvetítéssel (ld. pl. itt) –, nevezetesen a római Villa Farnesina Loggia di Psyche néven ismert termének azonos tárgyú freskómezője. Ugyanezt a Raffaello-kompozíciót követi néhány 1800 körüli bécsi porcelántárgy festett dekorációja is, ami arról tanúskodik, hogy a bécsi porcelán közvetlen hatással volt a regéci porcelángyár termékeire. A másik kompozíció feltételezhető metszetelőképe még meghatározásra vár.

Az ábrázolások szerelmi tematikája alapján feltételezhető, hogy a vázapár egy házasságkötés alkalmából készült – az egyik váza a férj, a másik a feleség számára – ezért a korábbi publikációk "házasságvázák" néven is említik azokat.

A regéci porcelángyár alapítója, Bretzenheim Ferdinánd (1801–1855) épp a vázák készítésének évében, 1831-ben nősült meg (felesége Felix Schwartzenberg herceg osztrák miniszterelnök húga, Schwartzenberg Karolina hercegnő volt), így az is valószínűsíhető, hogy a vázapár a gyáralapító számára, nászajándékként készült.