Írószekrény (secrétaire)

Korának jellegzetes és közkedvelt bútortípusa volt a változatos formákban kialakított és díszített írószekrény, franciásan secrétaire, amely a polgári és arisztokrata szalonok reprezentatív berendezési tárgyaként tulajdonosának ízlését és anyagi lehetőségeit volt hivatott tükrözni. Közös szerkezeti elemük a lehajtható írólap, amely mögött számos kisebb-nagyobb fiók és rekesz helyezkedett el. Közép-Európában különösen elterjedt volt az ívelt oldalú, lefelé keskenyedő, lyra vagy urna formájú szekrénytest. Merész és fantáziadús szerkezeti megoldásaik miatt e bútorok némelyike szinte szobrászati alkotásnak tekinthető, de ezen felül is gyakorta díszítették őket faragott és festett ornamensekkel.

Az egykor a kolozsvári Zeyk család otthonában álló írószekrény az empire és biedermeier jegyeket egyaránt magán viselő átmeneti bútorstílust képviseli. A lábazatot és a korpuszt tartó mitológiai fantázialények, az ifjú Ganümédesznek, Zeusz kegyeltjének babérkoszorús keretbe foglalt festett alakja a középső szekrényrész ajtaján, valamint az antik művészet köréből származó további figurális és ornamentális motívumok különösebb összefüggéseket nélkülöző együttese még az empire stílus öröksége része annak a folyamatnak, amely során a görög-római kultúra elemei eredeti jelentésüket fokozatosan elveszítve, mélyebb tartalom nélküli dekorációvá váltak. A mahagóni-furnér markáns rajzolatának hangsúlyos díszítőelemmé emelése azonban már a biedermeier jellegzetes eszköze.

Az írószekrény alkotójaként korábban többször felmerült Vogel Sebestyén, az "első magyar bútorgyárnok" neve. Noha pontos származása jelzés hiányában egyértelműen nem állapítható meg, a bútor mindenképpen felkészült és invenciózus mester műhelyében készülhetett, igényes kialakítása révén kiemelkedik a kor bútorművességének átlagából.