Hüttl Porcelángyár, Budapest - Óbuda

Hüttl Tivadar (1841–1910) 1865-ben vette át apja, Hüttl Ede 1854-ben alapított cégének irányítását. Hüttl Ede (1811–1872) és felesége Bayer Mária Katalin (1811–1893) a csehországi Elbogenből (ma Loket) költöztek át gyermekeikkel, hogy Budapesten létrehozzák a Haidinger testvérek által vezetett elbogeni porcelángyár magyarországi lerakatát. Kezdetben csupán import porcelánok kereskedésével és értékesítésével foglalkoztak, később egy kisebb porcelánfestő műhelyt rendeztek be, ahol a külföldről érkező fehérárut díszítették igen magas, a kortársak, a szakma és a közönség elismerését is kivívó színvonalon.

1883-ban Hüttl Tivadar a családi porcelánfestő műhelyt átköltözette a Zrínyi utcából az Aradi utcába, ahol egy égetőkemence létesítésére is engedélyt kapott. Ugyanebben az évben nyerte el a császári és királyi udvari szállító címet, ezzel párhuzamosan üzletét és raktárát a Hild József által tervezett, Dorottya utcai Lloyd-palotában nyitotta újra igen széles, nívós és elegáns kínálattal, amely jelentős forgalmat biztosított. A Hüttl-cég elsősorban mindennapi használati cikkeket – asztali, toalett-, kávéházi és vendéglátóipari készleteket – készített, valamint vállalták monogramos, címeres szervizek festését, menyasszonyi kelengyék összeállítását, sőt készletkiegészítést, azaz törött, hiányzó darabok újragyártását is. Ezeket a megrendeléseket már az 1903-ban a Jász utcában létrehozott porcelángyárban teljesítették.

1904-ben Hüttl Tivadar porcelángyára kapta azt a megtisztelő megbízást, hogy I. Ferenc József megrendelésére a budai királyi vár közel 4500 darabos, porcelán asztali készleteit kiegészítse és újragyártsa. Az eredeti megrendelést 1870-től Fischer Mór herendi porcelángyára teljesítette: a királyi család, a tisztikar és a személyzet számára készült, Ferenc József uralkodói monogramját viselő szervizeket három különböző – arany babérleveles, Waldstein-mintás és egyszerű geometrikus motívumokból álló, purpur (bíborviola) festésű – dekorral díszítették. A megrendelés teljesítésének érdekében Hüttl Tivadar 1906-ban Óbudára költözette át a porcelángyárát, ahol egy nagy kapacitású, széntüzelésű kerekkemencét építettek, így növelve a gyár termelékenységét, korszerűsítve gép- és eszközállományát.

Hüttl Tivadar az 1890-es években vette fel a gyárába unokaöccsét, Hüttl Frigyest (1869–1939), aki kísérletei révén két szabadalommal is bővítette az alkalmazott porcelándíszítési technikák számát. Az ezüstszínű platinadíszítéshez hasonló, galvanizációs eljárással létrehozott, tartós fémzománc technika szabadalmát 1901-ben nyújtották be. Ezt követte 1911-ben a máz alatt rózsaszín, illetve masszájában élénkrózsaszínre színezett porcelán technikájának szabadalma, amit Couleur Rosé Hüttl néven hoztak forgalomba és jeleztek a tárgyakon. Ezen újítások mellett a Hüttl gyár rangját jelzi az is, hogy a korszak neves iparművészeinek, Horti Pálnak és Kozma Lajosnak a terveit valósították meg a 20. század elején készült dísz- és használati tárgyaikon.

Hüttl Tivadar 1910-ben bekövetkezett halála után Hüttl Frigyes vezette a céget, amelyből családi viszályok után kilépett. 1927-ben betársult a Bán Ignác és Mihalik Géza által 1913-ban alapított üveg- és porcelánkereskedésbe, amely a Vörösmarty téri Haas-palotában működött „Hüttl, Bán és Mihalik” néven.

A Hüttl család gyára az 1951-es államosítás után Aquincum Porcelángyár néven üzemelt tovább Óbudán a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat részeként, egészen 1991-es bezárásáig.