Vágó József

Építész. 1900-ban szerzett oklevelet Budapesten, a Műegyetemen. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban és Franciaországban – építésvezetőként részt vett a Párizsi Világkiállítás magyar pavilonjának munkálataiban. Többek között Lechner Ödön irodájában dolgozott, motívumait sajátosan feldolgozva alkalmazta későbbi munkáin.
1902 és 1911 között testvérével, Vágó Lászlóval (1875–1933) működtetett közös irodát. 1906-ban tervezték a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyegyletének bérházát, az épületben működő Intim Kávéházat és Színházat. A Nemzeti Szalon (1906; Budapest, V. Erzsébet tér – 1959-ben lebontották) belső kialakításakor a gödöllői művészekkel – Nagy Sándor, Körösfői Kriesch Aladár, Undi Mariska – dolgoztak együtt; az ô művészetfelfogásuk is hatott Vágó József művészetére. Vágó József maga is a
bérházba költözött, lakásának bútorait népi formák alapján tervezte. 1908-ban a testvérek belsőépítészeti munkáiról, bútorterveiből gazdag válogatást adott közre A Ház című folyóirat. Bútoraik a lechneri magyaros és a bécsi szecesszió sajátos keverékei. Az 1910-es évek elején Lechner utolsó munkáinál Vágó a mester fontos segítőtársa volt.
Vágó önálló alkotásai közül kiemelkedik a Schiffer-villa (Budapest, VI. Munkácsy utca 16/a). A teljes berendezést is az építész tervezte, a bútorokon egyértelműen érezhető a Wiener Werkstätte alkotóinak hatása. Szintén az összművészeti mű szellemében tervezte az 1914–16 között épült Grünwald-villát (Budapest, I. Ostrom utca 1. – elpusztult), ahol szintén kortárs képző-és iparművészekkel dolgozott együtt. 1919 után a Tanácsköztársaságban vállalt szerepe miatt emigrációba kényszerült,
Olaszországban élt. 1926-tól részt vett a Népszövetség palotájának tervezésében Genfben. Budapestre is visszatért, de végül Franciaországban telepedett le, 1947-ben Sailes de Béarnban hunyt el. Építészetelméleti munkássága szintén jelentős.