Lechner Ödön

Építész, a századforduló stílusteremtő vezéralakja. Pesten született, itt kezdte meg építészeti tanulmányait 1865-ben, melyeket 1866-tól a berlini Bauakademie-n folytatott. 1868-ban olaszországi tanulmányúton járt. Hazatérve Pártos Gyulával (1845–1916) nyitott építészirodát, főként budapesti bérházakat terveztek. 1875–1878 között Lechner Párizsban dolgozott. Az 1878-as világkiállításon találkozott a mérnöki tudomány legújabb eredményeivel és az indiai építészet sajátos formavilágával. Utóbbit két angliai útja hatására (1889, 1890) tovább tanulmányozta. A magyar formanyelv megalkotására törekedett. Kortársai közül azokhoz a gondolkodókhoz csatlakozott, akik a magyarság keleti-perzsa eredetét hangsúlyozták. Valószínűleg Huszka József motívumgyűjtéseit is felhasználta ornamentikájának kialakításában az 1890-es évektől kezdődően. Külső dekorációi Zsolnay kerámiából készültek, mivel ezt az anyagot találta praktikus szempontból megfelelőnek, továbbá leginkább magyarnak. Épületeinek szerkezeti megoldásai a legmodernebb eredmények ismeretéről tanúskodnak. 1902-ben, mikor már számos, Lechner közreműködésével tervezett közintézmény megvalósult (Kecskeméti városháza, Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, Magyar Királyi Földtani Intézet, budapesti Postatakarékpénztár), az általa képviselt irány elvesztette a politikai körök támogatását, ezért ezután kevés megrendelést sikerült megszereznie. Többször fiatal építészekkel –Komor Marcell és Jakab Dezső, Lajta Béla, Vágó József – dolgozott együtt.