Menyhért (Mederl) Miklós

Mederl József Miklós néven született Kőszegen 1878-ban, a „Menyhért” nevet 1904-ben vette fel. Életútja jelenleg feldolgozatlan és publikálatlan, ezen írás sem tudja a teljes életpályát bemutatni. Szakmai életrajzára vonatkozó elsődleges forrásként szolgál az 1930-ban Lyka Károlynak írt, addigi alkotói pályája összegzéseként is felfogható levele, amit kiegészítenek a róla fellelhető tervtári források, cikkek, kortárs szócikkek. Iparművészként és építészként is több stílusirányzathoz tudott sikeresen kapcsolódni, a tervezés fázisában maradt vagy megvalósult bútorai, üzlethelyiségek belsőépítészeti kialakítása, villái, ipari épületei, bérházai és közintézményei között találni premodern, historizáló, geometrizáló szecesszió, áramvonalas modern és art deco stílusban készülteket.

A kőszegi középfokú gimnázium után apja nyomdokaiba lépve a családfő asztalosműhelyében volt segéd, majd 1897 és 1899 között a Magyar Királyi Állami Felsőipar Iskola faipari szakosztályában végezte el felsőfokú tanulmányait. 1901-ben a Székesfővárosi Iparrajziskola Horti Pál vezette tervezési osztályának hallgatója volt. Bár apjával 1902-ben Kőszegen megalapították a „Mederl J. és Fia” bútoripari vállalatot, ekkor már Budapesten élt, 1901-től Faragó Ödön, majd Horti Pál irodájában dolgozott. 1902-ben Horti munkatársaként részt vehetett a torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás magyar pavilonjának installációjában. Lyka Károlynak írt visszaemlékezése szerint Torinóban ismerte meg Peter Behrens német építészt és iparművészt, akinek munkái hatással voltak a századforduló éveiben jellemző stílusára. 1902-ben már saját tervei alapján készült geometrizáló szecessziós stílusú bútorokkal jelent meg az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán, majd az 1903-as tavaszi kiállításon és ugyanebben az évben publikált mintalapokon is. 1903-tól szinte minden évben szerepelt az Iparművészeti Társulat hazai tárlatain. Részt vett az 1904-es St. Louis-ban rendezett világkiállításon, ugyanebben az évben az Iparművészeti Társulat megbízta a Miskolcon rendezett iparművészeti kiállítás szervezésével. 1905-ben az Iparművészeti Társulat óraszekrényekre kiírt tervpályázatán első díjat nyert. 1906-ban a milánói világkiállítás magyar pavilonjának egyik tervezője volt, valamint egy ebédlőjével is megjelent a tárlaton, mely utóbbival a magyar szakosztályon belül aranyérmet nyert. Megvalósult terveinek egyike a Két Szerecsen (mai Paulay Ede) utcában álló Parisiana orfeum Palaise de la Dance elnevezésű mulatóvá alakításakor készült (1910), mára elpusztult berendezése. 1911 előtt tanulmányi ösztöndíjat nyert Németországba, ahol a német kortárs iparművészetet és építészetet ismerte meg.

1911-ig kizárólag iparművészként dolgozott, ám ebben az évben Rerrich Bélával közösen nyújtották be a Székesfőváros Nyilvános Könyvtára épületére kiírt pályázatra készült tervanyagot, amivel elnyerték az I. díjat. Schulek Jánossal 1912/1913-tól 1916-ig közös irodát vezettek a Menyhért által 1943-ig fenntartott Királyi Pál utca 7. szám alatt, ám Menyhért más pályatársakat megemlítő visszaemlékezésében Schulek egyszer sem szerepel. Közös pályaműveikkel I. díjat nyertek a kőszegi Általános Takarékpénztár székháznak tervpályázatán, III. díjat a kőszegi evangélikus templom tervpályázatán, majd 1913-ban V. díjat értek el a Trieszti Általános Biztosító Társulat budapesti palotájának tervpályázatán. 1913-ban megtervezték a Fegyver- és Gépgyár kétemeletes műhelyét, ami tömegalakításában és stílusában a német ipari építészet hatását mutatja. 1916-ban Löffler Samu Sándorral és Szende Andorral közösen jegyezték a budapesti krematórium megvett tervét. Menyhért évekkel később is visszatért az ipari épületek tervezéséhez, tervei alapján épültek a Hangya Szövetkezet gyára és raktárai (1920) és a Lampart zománcedényüzeme, tiszti bérháza és igazgatói épülete (1922). 1926-ban Rerrichhel újabb közös munkájuk, a karcagi kultúrház tervanyaga nyert tervpályázaton, és épült meg a következő évben. Az 1930-as barcelonai világkiállítás magyar pavilonjának megtervezésére Györgyi Dénessel kaptak felkérést a magyar kormánytól 1929-ben. Az art deco stílusjegyeket magán hordozó, mára elpusztult épület képdokumentációja megjelent a Tér és Forma, valamint a Magyar Iparművészet hasábjain, és nem csupán a kortárs szakmai közösség elismerését vívta ki, hanem napjainkban is a magyar art deco építészet egyik jelentős emlékeként tartjuk számon.

Lyka Károlynak írt visszaemlékezése alapján ismert, hogy 1904-től 1911-ig a Székesfővárosi Iparrajziskolában tanított, 1911–1914 között pedig a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában. Számos tisztséget viselt. Már egészen fiatalon, 1904-ben beválasztották a Magyar Iparművészeti Társulatba, 1911-től a Magyar Iparművészek Testületének alelnöke, 1917-től 1925-ig pedig elnöke volt. Kozma Lajos, Lakatos Artúr, valamint az alapító felesége, Román Aurélné mellett az 1913-ban alapított Budapesti Textilművészeti Műhely Rt. igazgatósági tagja volt annak 1931-es felszámolásáig. 1925-ben a Képzőművészeti Tanács és a mérnöki kamara tagja lett, 1930-ban pedig beválasztották a Budapesti Mérnöki Kamarába. 1934-től az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács tagjainak névsorában szerepel.

1930 után életútja nehezen rekonstruálható. Szakmai tekintélye feltehetően töretlen maradt mind építészként, mind iparművészként. Pályázatokon egészen 1943-ig feltűnt, viszont jelenleg kevés megvalósult építészeti munkája ismert ebből az időszakból. A Magyar Iparművészet 1936-ban a Budapesti Nemzetközi Vásár „Kézműipari remekek” című, általa tervezett pavilont mutatta be, és ugyanebben az évben az ő neve alatt jegyezte be a Szabadalmi Bíróság a hézagmentes redőnyszekrényt R6819 VIII/i számon. 1937-ben a Tér és Forma folyóirat Sárkány Istvánnal közös munkájaként mutatta be a Budapest XI. kerületi Horthy Mihály (ma Bartók Béla) úton álló modern, elemi leányiskolát. Egy úriszoba berendezéssel részt vett a Berlinben rendezett 1938-as Kézművesipari kiállításon, 1939-ben pedig megnyílt a Vörösmarty téren álló egykori Haas-palotában a német utazási iroda új irodahelyisége, aminek modern stílusú belsőépítészeti kialakítása és berendezése Menyhért Miklós tervei alapján készült. Szintén 1939-ben a székesfőváros felkérte Menyhértet a Sörgyár és a Sibrik Miklós utcák saroktelekére építendő elemi iskola épületének megtervezésére. 1941-ben vállalta az Új német építészet című kiállítás megszervezését a Műcsarnokban, melyet egy saját cikkével mutatott be a Magyar Iparművészet lapjain. Cikkét olvasva nem lehet figyelmen kívül hagyni a zavarba ejtő, német propagandaszövegekre emlékeztető szófordulatokat. 1942-ben a Budapesti Nemzetközi Vásár pavilonjait tervezők névsorában jelenik meg a neve a német épület egyik tervezőjeként. 1943-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet csepeli rendelőintézetének építészeti pályázatára benyújtott pályaművét megvette a pályázat kiírója.

Jelenleg a fenti, 1943-as pályázati beszámoló az utolsó forrás, amelynek szövegéből Menyhért Miklós egyértelműen beazonosítható. 1943 után a budapesti telefonkönyvekben nem jelenik meg neve a Királyi Pál utca 7. cím alatti ingatlan tulajdonosai és lakói között, az utolsó hozzá tartozó szám az 1943-as kiadványban olvasható. A Vas Népe napilap 1958-ban kis színest közöl egy Menyhért Miklós nevű mérnök 80. születésnapi ünnepségéről, aki a kőszegi Ágyterítőgyár aktív vagy nyugalmazott kollégája volt. Ám ebben az esetben a név és a születési dátum nem elég a személy biztos beazonosításához, a Kőszegen töltött időskor meghatározásához további levéltári és gyártörténeti kutatások szükségesek. Menyhért Miklós nekrológja jelen cikk megírásáig nem került elő.

Felhasznált irodalom:

A budapesti és a környékbeli távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora.1913. december (Budapest) / M. Budapest 1913, pp. 296, 391.

ld. még: Budapesti telefonkönyvek 1906-1950. Budapest 1914-1943.

Almási Balogh L.: ’A karácsonyi kiállítás’ in: Magyar Iparművészet 1903/1, p.16.

Architectus: ’A karcagi kultúrház épületének bemutatása’ in: Magyar Iparművészet 1927, pp.71, 77–78.

B. V.: ’A magyar kiállítási palota a barcelonai világkiállításon’ in: Tér és Forma 1929, pp.350–354.

Bolla Z.: A magyar art deco építészet I. Budapest 2016, pp.98, 175.

Diner-Dénes J.: ’A lakberendezési tavaszi kiállítás’ in: Magyar Iparművészet 1903/3, p.112.

Ferkai A. Buda építészete a két vh. között. Művészeti emlékek. Budapest 1995, p.26.

Gerle J. – Kovács A.– Makovecz I.: A századforduló magyar építészete. Budapest 1990, p.128.

Györgyi K.: ’Az iparművészet a milánói kiállításon’ in: Magyar Iparművészet 1906/4–5, pp.164–165, 209.

Iskolai értesítők: Budapest – Községi Iparrajziskola. Községi Iparrajziskola. Budapest 1901, p.53.

Iskolai értesítők: Budapest – Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola. Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola. Budapest 1897, pp.139, 209.

Iskolai értesítők: Budapest – Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola. Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola. Budapest 1898, p.127.

Iskolai értesítők: Budapest – Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola. Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola. Budapest 1899, p.93.

K.I.: ’Beszámoló Menyhért Miklós születésnapi ünnepségéről’ in: Vas Népe 1958/291, p.5.

Magyar Pénzügyi Compass 1. 1914-1915. Budapest, 1915. p.440.

Magyarország tiszti cím- és névtára 1935, p.253.

Menyhért M.: ’Új német építészet’ in: Magyar Iparművészet 1941, pp.123–130.

Payer J.: ’A 37. Budapesti Nemzetközi Vásár’ in: Magyar Iparművészet 1942, p.85.

Ráth Gy. (ed.): Bútoripari mintalapok iparosok és ipariskolák számára. I–III. Budapest, 1903, I/4, 9–10, 13; II/4, 8-10; III/11–12.

ld. még: https://gyujtemeny.imm.hu/kereses/osszetett?s=1&gyid=22&mn=&alk=Menyh%C3%A9rt+%28Mederl%29%2C+Mikl%C3%B3s&m=&any=&t=&kit=1903&kii=&kh=&lsz= (letöltve: 2022.09.29.)

s.a. ’A Sibrik Miklós ut és Sörgyár utca sarkán épülő elemi iskola építési munkáinak vállalatba adása’ in: Vállalkozók Lapja 1939/26, p.11.

s.a. ’A Budapesti Mérnöki Kamara közleményei’ in: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1930/11-12, p.108.

s.a. ’Vegyes közlemények’ in: Magyar Könyvszemle 1911/4, p.385.

s.a. ’Budapesti textilművészeti műhely részvénytársaság’ in: Központi Értesítő 1931/6, p.78.

s.a. ’Éves beszámoló’ in: Magyar Iparművészet 1943, p.12.

s.a. ’Hazai krónika. Kitüntetések’ in: Művészet 1905/3, p.202.

s.a. ’Hivatalos rész’ in: Budapesti Közlöny 1934/171, p.1.

s.a. ’Hazai krónika. Kitüntetések’ in: Művészet 1907/1, p.70.

s.a. ’Kivonat a hivatalos lapból’ in: Pesti Hírlap 1904. 06. 28., p.18.

s.a. ’Magyar kézművesipar a berlini kiállításon’ in: Magyar Iparművészet 1938, pp.157, 163.

s.a. ’Menyhért Miklós által tervezett „Kézműipari Remekek” pavilon bemutatása’ in: Magyar Iparművészet 1936, p.85.

s.a. ’Menyhért Miklós legújabb műve, a Norddeutscher LLoyd Bremen és a Mitteleuropäisches Reisenbureau új helyisége’ in: Magyar Iparművészet 1939, pp.89–91.; 98.

s.a. ’Menyhért Miklós’ in: Szentmiklóssy G. (ed.): A magyar feltámadás lexikona. Budapest 1930, p.849.

s.a. ’Kiállítások. Művészek Barcelónában’ in: Magyar Iparművészet 1929/5–6, pp.118, 122–123.

s.a. ’Vegyesek. Tervpályázati eredmény’ in: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1913/30, p.528.

s.a. ’Tervpályázati eredménye’ in: Építő Ipar 1912/40, p.397.

s.a. ’Egyleti Közlemények. Tervpályázati eredmények’ in: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1943/13, p.104.

s.a. ’Községi nyilvános könyvtár és közművelődési intézet tervpályázat’ in: Magyar Építőművészet 1911/8, pp.1-32.

s.a. ’Új korszerű iroda a Vörösmarty téren’ in: Vállalkozók Lapja 1939/13, p.7.

s.a. ’Új találmányi bejelentések’ in: Vállalkozók Lapja 1936/11, p.13.

s.a. ’Hivatalos tudósítások. Vidéki iparművészeti kiállítások’ in: Magyar Iparművészet 1904/4, p.198.

s.a. cégjegyzék in: Központi Értesítő 1902/101, p.1946.

s.a.’ Budapest székesfőváros újabb iskolaépületei’ in: Tér és Forma 1937, pp.37–40.

Schäfer, F. ’A barcelonai világkiállítás magyar pavilonja’ in: Magyar Iparművészet 1929/5–6, 95-96.

Felhasznált levéltári források:

Menyhért Miklós szakmai önéletrajzát tartalmazó levele Lyka Károlynak (1930) - MTA Adattár, MKCS-C-I-17/1257.1-2.

Morvay Endre János leírása a Paulay Ede utcai színházról (s.an.) - MTA Adattár, MKCS-1-143. 4.

Fegyver-és Gépgyár Rt. 9640/1/c helyrajzi szám alatt felvett telekrészén álló épületek használatba 20677/1916-III iktatószámon kiadott használatbavételi engedélye (1916) - BFL, XV.17.d.329, 276. engedély (20677/1916-III).

Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt. építkezései- rendezetlen anyag (s.an.) - BFL, XV.17.f.834/228-230. doboz

Szerző: Sztankovics Sarolta