Horti Pál

Pesten született, apja tekintélyes szabómester volt. 1881-től a Mintarajziskola növendéke, 1886-ban rajztanítói képesítést szerzett. Festőnek készült, tanulmányokat folytatott Münchenben, Párizsban és Londonban. 1890-től a Székesfővárosi Iparrajziskola rendes tanára lett, ez irányította figyelmét az iparművészet felé.

Első bútoraival 1897-ben jelentkezett, az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán karosszékeit mutatta be. 1899-ben elnyerte a vallás- és közoktatási miniszter aranyérmét. Részt vett az 1900. évi párizsi világkiállításon, ahol szőnyegterveiért és Balogh Jánossal közösen képkereteiért aranyérmet, kerámiáiért elismerő oklevelet kapott.

1902-ben a torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon a magyar csoport anyagának egyik rendezője, melyért „Diplôme d'Honneur”-t kapott.

Az 1904. évi St. Louis-i világkiállításon az iparművészeti csoport installációjának és a szépművészeti kiállításnak a tervezője volt, amit „Grand Prix”-vel jutalmaztak. Ezt követően 1906-ig az Egyesült Államokban maradt, a Cincinnatiben létrehozottt „Shop of the Crafters” nevű vállalkozás legfontosabb tervezője lett. 1906 tavaszán – a magyarság rokoni szálait kutatva – Mexikóba, Japánba, Kínába és Szingapúrba utazott. Hazafelé tartva, az út során szerzett sárgaláz következtében Indiában, Bombay-ben halt meg.

Bútorai elsősorban a szecesszió nemzetközi áramlatainak hatását mutatják, tervein az angol Arts&Crafts, a francia–belga art nouveau, a német Jugendstil és a bécsi Sezession csoport alkotóinak befolyása egyaránt feltűnik. Utolsó alkotásai az Amerikai Egyesült Államokban az amerikai Arts&Crafts ízlésvilágához igazodtak.