Rippl-Rónai József

Festő, a modem magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotója. 1884-től Münchenben tanult, 1887-től Franciaországban, előbb Párizsban, majd 1892-től tíz éven át Neuilly-ben működött. A nemzetközi művészeti életben elsősorban a NABIS művészcsoport tagjaként vált ismertté. Termékeny és sokoldalú mester volt, invenciózus tervrajzai alapján a 20. század elején iparművészeti alkotások-faliszőnyegek, kerámia-és üvegtárgyak – is születtek. Emlékiratai szerint 1890-től foglakozott alkalmazott művészettel. Kezdetként hímzéseket-saját szavával élve: tapisseriákat-, majd litográfiákat és majolikadekorációkat, végül, ezirányú munkálkodása kiteljesedéseként teljes enteriőrt (Andrássy-ebédlő) hozott létre. Hazájába visszatérve csupán „ szellemi környezetformáló” lehetett, bőven áradó iparművészeti elképzeléseiből csak néhány valósult meg (pl. Budapest, az Ernst Múzeum és a Japán kávéház üvegablakai). Jelentős iparművészeti alkotásainak többsége utóbb megsemmisült.