A velencei magyar pavilon, 1909

Velencében a Giardino Publicóban, azon a telken, amelyet Velence városa egy arany évi bérért fölajánlott Magyarországnak, április 24-én avatták fel a magyar házat. A ház maga modern vasbeton-alkotás volt, egyszerű, szilárd konstrukció, belseje öblös, könnyen átszerkeszthető újabb és újabb kiállítások céljára, külseje azonban állandónak készült. Maróti Géza, a magyar ház tervezője, s a vele szövetkezett művészek, Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár visszanyúltak az ősi hagyományok körébe. Témájuk Attila körül forgott, akinek mondaköre ismert volt egész Nyugaton, s a róla szóló regék közé fűződött Velence alapításának története is. Az üvegablakot Nagy Sándor kartonja szerint Róth Miksa készítette. A homlokzat két szélén Körösfői-Kriesch Aladár mozaikjai (készítette szintén Róth M.) helyezkedtek el egy-egy fali kút felett. A finoman csiszolt üveggel és rézborítással díszített tölgyfakapun belépve egy ívesen kialakított csarnokon keresztül lehetett eljutni a nagyterembe. Kétoldalt két tágas körlépcső vezetett az emeleti kiállítási helyiségbe, ahol a modern magyar iparművészet apróbb tárgyai kerültek kiállításra. Négy vitrinszekrény volt itt elhelyezve ékszer, csipke, kerámia és bőrbatik számára. Az emeleten pihenő és olvasó is volt, illetve olyan erkély, amelyről belátás nyílt a nagyterembe. A nagyterem lépcsőzetes mennyezete középen át volt törve, amely közvetlen fényforrással árasztotta el a kiállított képeket és szobrokat. Szemben a főbejárattal, a nagyterem mögött félkör alakú helyiség volt, amelyben kisebb grafikai műveket helyeztek el. Jobbra nyílt Maróti kör alakúan beépített zeneszobája, régi magyar technikával, ólomkiöntéssel díszítve és egy kisebb kiállítási terem. Balra is kisebb oldalterem állt a képzőművészeti alkotások befogadására.

Dr. Czakó E. 'A magyar ház Veneziában' in: Magyar Iparművészet 1909/5. szám, 151-152.

ld. még: