Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékének őrzői – Üvegpoharak az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében

„Esik eső karikára

Kossuth Lajos kalapjára,

Valahány csepp esik rája,

Annyi áldás szálljon rája!

Éljen a magyar szabadság!

Éljen a haza!”

(Részlet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc során Kossuth-nótaként ismertté vált toborzó énekből.)

A 19. századi emlékpoharak jellegzetes csoportját alkotják az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak emléket állító darabok. Olyan kordokumentumok ezek a műtárgyak, amelyeken a díszítmény elemei a korszakot átható szellemiséget, az ország szuverenitására, önállóságára törekvő hazafias érzelmeket tükrözik.

Az 1848/49-es emlékpoharak állandó motívuma a koronás magyar címer. Nemzeti szimbólumunk e toposzként ismétlődő hangsúlyos jelenléte az ún. áprilisi törvényekre vezethető vissza.

1848. március 15-én a márciusi ifjak vérontás nélkül elfogadtatták 12 pontból álló követeléseiket a Helytartótanáccsal. Március 17-én V. Ferdinánd király engedélyével István nádor kinevezte Batthyány Lajost Magyarország miniszterelnökének. A kormány tagjait április 7-én nevezte ki az uralkodó. A polgári átalakulást biztosító törvényeket 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette V. Ferdinánd király. Az 1848. évi XXI. törvénycikk a következőképpen rendelkezett: „1. § A nemzeti szin, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik.”[1]

A 16. század elején kialakult magyar címer hegyes talpú, hasított pajzs alakú, tetején a Szent Koronával. A bal oldali hétszer vágott mező négy ezüst (fehér) sávja négy folyót jelképez: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát. A jobb oldalon a vörös háttér előtt megjelenő kettőskereszt az apostoli királyságra utal. Az alatta elhelyezkedő hármas halom három hegyet jelenít meg: a Mátrát, a Tátrát és a Fátrát. Más értelmezés szerint az uralkodói hatalom pilléreit – Hit, Erő és Akarat – ábrázolja a hármas halom.

A koronás magyar címerrel díszített poharak valószínűleg éppúgy megtalálhatók voltak a föld- vagy kézműves emberek egyszerű háztartásaiban, mint a tehetős úri házakban. Erre enged következtetni, hogy e tárgycsoport darabjai között egyaránt találhatunk egyszerű, színtelen alapüvegen elnagyoltan festett poharakat és összetett díszítményű: rézrubinpácolt alapon csiszolt és gravírozott díszű, színes zománcfestékkel aprólékosan festett, dúsan aranyozott példányokat. Ez utóbbiak esetében nem ritka, hogy aranyozott „Éljen a Haza” felirat kíséri a koronás címer ábrázolását.

Az 1848/49-es eseményeknek emléket állító poharakon jellemzően nemzeti színeink is megjelennek. A piros-fehér-zöld színek leggyakrabban a címerábrázolás színeiben mutatkoznak meg. Előfordul, hogy nemzetiszín lobogókkal kísérve jelenik meg a koronás magyar címer (ltsz. 53.387.1. és 57.313.1–2.). Találunk példát arra is, hogy hangsúlyosan, a pohár oldalfalának teljes felületét kitöltve jelenik meg a magyar trikolor (ltsz. 60.92.1. és 64.125.1.).

Utóbbira példa az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében az a többrétegű üvegből készült pohár, amelynek átlátszó zöld alapüvegén két másik – egy fehér és egy piros – átlátszatlan üvegréteg helyezkedik el. A rétegeket csiszolásával alakították ki a pohár szájpereme alatt vízszintesen futó, ez alatt pedig függőlegesen sorolt nemzetiszín díszítményt. A talpba ágyazott pénzérmén a pohár öble felől szemlélve megjelenik a koronás magyar címer. A pohár alján a pénzérme felirata „HAT / KRAJCZÁR / 1849” pedig pontosan meghatározza a készítés évét.

A múzeum gyűjteményében található egy másik műtárgy is, melynek datálásában pénzérme segít bennünket (ltsz. 20019). A finoman megmunkált színtelen üvegpohár talpába ágyazott fémpénz felirata: „EGY / KRAJCZÁR / 1848”, mely egyértelműen a forradalom kitörésének évéhez köti a tárgyat.

„Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

(Részlet Petőfi Sándor Nemzeti dal című verséből, Pest, 1848. március 13.)

1849. augusztus 13-án Világosnál a Görgey Artúr vezette magyar honvédek a fegyver letételére kényszerültek az orosz intervenciós erők előtt. A szabadságharc leverése utáni véres megtorlás további áldozatokat követelt. Julius Jacob von Haynau – a Magyarországra vezényelt császári csapatok főparancsnoka – haditörvényszéket állított fel, mely több száz tisztet és polgári személyt ítélt halálra. Október 6-án Aradon kivégezték a magyar szabadságharc 12 tábornokát és egy ezredesét, Pesten pedig az ország első miniszterelnökét: Batthyány Lajost.

A tragikus végkimenetelű szabadságharcra való emlékezés jegyében megjelent a díszpoharakon a hősi halál ábrázolása, ami egyúttal a veszteségek fölött érzett megrendült gyász kifejezésére is alkalmas képi eszköz volt. Gyászra utaló jelkép a szomorúfűz: a fa hosszan lecsüngő ágai a koronás magyar címer fölé hajlanak, és egy „Emlékül” feliratot ölelnek körül. A fűzfa mellett látható kutya alakja a hűség, illetve a nemzetért és az országért tett szolgálat szimbólumaként értelmezhető (ltsz. 57.516.1. és 57.517.1.).

A hősi halál ábrázolása nem csak elvont szimbólumok révén juthatott kifejezésre, hanem konkrétan is. Erre láthatunk példát két talpas díszpoháron, melyeken a figurális jelenet rézrubinpácolt alapon csiszolva, gravírozva jelenik meg (ltsz. 57.317.1. és 64.123.1.). Bár a két műtárgy elérő időben, egymástól függetlenül került a múzeum gyűjteményébe, a rajtuk lévő ábrázolások mintegy párdarabként egészíti ki egymást. Az egyik kelyhen sebesült társát tartó lovas katona látható, a másik díszpoháron halott bajtársuk sírjára szalagot kötöző lovas huszárok.

Az emlékpohár elnevezés is mutatja, hogy e tárgyak elsődleges szerepe az emlékezet fenntartása, őrzése. Az egyes darabok a készítéstechnika, a formavilág és a díszítmény szempontjából is változatosak, ami éppúgy ennek a tárgytípusnak a hajdani népszerűségét sejteti, akárcsak az a tény, hogy viszonylag nagy számban maradtak fenn napjainkig.

[1] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=84800021.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D27 (2023.03.14. 7:30)

szerző: Kálosi Ildikó