KÉP ÉS BETŰ a szecessziós ex libriseken

Az ex librisen mindig van felirat. Legtöbbször éppen az a két szó, amelyről e műfaj, a grafikai művészetek epigrammája a nevét is kapta. (Olykor az XY könyve szókapcsolatot is olvashatjuk rajtuk.) Az ex libris latin szavak jelentése: könyveiből, könyvei közül.

A szecesszió összművészeti, esztétizáló törekvéseinek, továbbá a grafika és a könyvművészet fellendülésének köszönhetően a 19. és a 20. század fordulóján az ex libris a virágkorát élte. Önálló kisgrafikai műfajjá vált: már nem feltétlenül ragasztották be a könyvtábla belsejére a tulajdonos jelzéseként, hanem inkább gyűjtötték őket.

Az ex libris akkor tökéletes, ha a kép és a szöveg harmóniában van egymással.

Az ex librisen megjelenített képek témája végtelen: a címerektől kezdve szerepelhetnek rajta a tulajdonos foglalkozásának jelképei vagy akár allegorikus figurák, szimbolikus jelenetek, tájképek, csendéletek, különféle emblémák is. A leggyakoribb motívum azonban a könyv és az olvasó ember.

A feliratokat illetően a 20. század eleji ex libriseken számos különféle, igen egyéni és egyedi megoldást találunk. Igazi útkeresésnek tekinthetjük a szecessziós művészek eme törekvéseit. Minthogy a tervezők és az alkotók többnyire művészek, nem pedig nyomdászok voltak, így a betű inkább rajz, mintsem egymás mellé sorolható egységes nyomdai elem.

Meghökkentő és elismerésre méltó az ex libriseken alkalmazott betűtípusok sokfélesége. Mindegyik egyéni kísérletezés, ötlet eredménye. Szinte minden művész másféle betűtípust talált ki – sőt, ugyanaz a művész is többfélével dolgozott. Egy alkotáson belül viszont igyekeztek egyféle betűtípust alkalmazni.

A betűk olykor a kézírást utánozzák. Előfordul, hogy az indázó, szertelen formaképzés okán hatásvadásszá, esetleg nehezen kibetűzhetővé válnak a feliratok. A betűk fő funkciója, az olvashatóság háttérbe szorul a lendületes ívek, a szecesszió mindent megszépíteni igyekvő vágyai és kifinomult ízlése mögött.

Ugyanakkor a szecesszió művészeinek erőssége, hogy a szöveg tömbje, tipográfiai összképe a grafika szerves részévé válik. Nemcsak oly módon, hogy a kép alsó vagy felső részére illesztett felirat arányosan zárja le a kompozíciót, hanem előfordul az is, hogy a felirat magába a képbe, az ábrázolt jelenetbe kerül. A szövegek tagolását, elrendezését az alkotók változatosan és többnyire kitűnően oldják meg.

A művészek között akadtak néhányan, akik kitüntetett figyelemmel foglalkoztak az új betűtípusok megalkotásával. A kor univerzális művésztípusának megtestesítője volt Peter Behrens, a darmstadti művészkolónia tagja, a düsseldorfi iparművészeti iskola igazgatója, építész, festő, grafikus, iparművész és nem utolsósorban tipográfus. Behrens könyvdíszeket és saját betűtípust tervezett. A litográfus, illusztrátor, könyvtervező és grafikus Fritz Ehmcke életművében központi helyet foglalt el a betűtervezés. Több öntöde számára dolgozott, és számos új betűtípus megalkotása fűződik a nevéhez. Nem véletlen, hogy ex libriseik esetében mindketten gondosan ügyeltek a betűk megválasztására, és markáns, világosan tagolt felirataik könnyen olvashatók. Magyarországon Helbing Ferenc, az első magyar merkantilgrafikus munkásságában fonódik össze a legszorosabban a nyomdai munka és a művészi tervezés.

szerző: Dr. Horváth Hilda