Színekre hangolva: vörös tárgyak

A vörös, amelynek világosabb árnyalatát pirosnak is nevezzük, olyan színtartomány, amelybe a narancstól a violán át a rózsaszínig rengeteg árnyalat tartozik. Élénksége, más színekből való kitűnése a vöröset könnyedén tette a hatalom és az erő színévé. A zöld és a kék hidegségéhez képest a vörös a legforróbb szín: a vér, a tűz és a rubin színe.

A vörös mind a természeti környezet, mind pedig az emberi test egyik legfontosabb színe: a vér, az élet és a vitalitás fogalmai szorosan összefonódnak a vörössel, amely már az őskori barlangrajzokon is az élet és a győzelem színe volt. A tűz a természet és az emberi kultúra határának egyik meghatározó eleme, fizikai léte és ábrázolása elválaszthatatlan a narancs, a vörös, a skarlát és a bíbor árnyalataitól. A tűzben egyszerre ér össze az erő és a hatalom, a biztonság és a veszély, a szent és a profán, a pokol és a purgatórium. A vörös kelmék és öltözetek pedig már a Római Birodalomban is a hatalom, a háború, az uralom és a szentség kifejezői voltak.

A keresztény kultúrában a vörös a vértanúság szimbólumává vált, liturgikus szerepe a szentség körül összpontosult, de démoni regiszterei sem tűntek el. A vallási világgal szemben létező profán hétköznapokban a művészetet és az irodalmat mélyen átitatta a szerelem és az erotika, amelyek kifejezésében a vörös látványos karriert futott be.

A forradalmak, a politikai ellenállás, a kommunista ideológiák örömmel tűzik zászlajukra a vörös színt, amely ebben a kontextusban már nemcsak az erő, hanem a kritika kifejezője is. A modern szabadidő, a városi élménykultúra gazdag forgatagában a teátrum, az opera és a kabaré világa elválaszthatatlan a zsöllyék, függönyök és porondok vörös kárpitjaitól, a nők száján csillogó vörös rúzstól. És milyen más színben tudnánk elképzelni egy Ferrarit, mint vörösben?

A vörös tehát egyszerre a tűz, a forradalom, a színház, a szerelem és az avantgárd, a liturgia és a szentség, a hemoglobin, a korall, az érett eper, a rozsda és az ősz színe.

szerző: Frazon Zsófia, etnográfus (Néprajzi Múzeum)