Ajtófüggöny

A szecesszió művészeinek alapvető törekvése volt, hogy a lakóteret egységként kezeljék: nemcsak bútorokat, hanem a kiegészítőket, üvegablakokat, világítótesteket, tapétákat, textíliákat is megtervezték az enteriőrben.

A magyar szecesszió kiemelkedő festője, Vaszary János iparművészeti terveket is készített. Aranykor című festményének kerete is saját alkotása: a festmény és a keret szerves egységet alkot. Ismerjük Vaszary kislányportréval díszített tükörkeret-tervét is. Számos faliszőnyeget tervezett – a stilizált, grafikus kompozíciókat nagyrészt Kovalszky Sarolta szövőnő készítette el németeleméri műhelyében. Közös alkotásuk a Vásár, a Jegyespár vagy a Kislány cicákkal című falikárpitok.

Vaszary 1898 körül tervezte virágokat ábrázoló textíliáját – ekkor mutatta be az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán Bazsarózsák című faliszőnyegét. A cserepekben néhány levéllel, frízszerűen elhelyezett, stilizált virágok mindegyike más és más, a levelek és szirmok vonalai eltérnek egymástól. A kárpit népszerűvé vált az iparművészek körében, először 1900-ban a Mintalapokban közölték egy Toroczkai Wigand Ede által tervezett ellenzőn, az 1901-es szegedi kiállításon egy karosszék támláján tűnt fel, melyet a Bernstein J. és Fia cég készített. 1905-ben Jámbor Lajos alkalmazta karosszékein.
A motívum függönyökön is megjelent. Az Iparművészeti Múzeum két színváltozatban őrzi a kárpitokat. Mindkét függöny szürkés alapú, az egyiken sötét, kékes alapon szürke cserepekben rózsaszín, a másikon sötétkék alapon vörös cserepekben vörös virágok kaptak helyet. Az azonos díszítmények alkalmazása bútorkárpiton, függönyön, esetleg tapétán az egységes enteriőrtervezés bizonyítéka.