Asztal - ún. erdélyi vagy bölcsős asztal

Bútorgyűjtemény

Leltári szám: 61.977.1
Készítés ideje:
1500 körül
Készítés helye: Erdély
Anyag: bükkfa; fenyőfa; jávorfa (juharfa)
Technika: faragott; festés nyomaival
Méretek:
magasság: 77 cm
szélesség: 72 cm
mélység: 60 cm

Asztal szavunk szláv eredetű, első írásos előfordulása 1293-ból való (oztol), 1354-ben Kysaztal, 1395-ben Mensa asztal néven említik okleveleink. Magát a bútort készítő mesterembert Asthalusnak (1454), Asthalgyártónak (1457), Astaloschnak (1528) hívják, a szomszéd népekhez hasonlóan, akik szintén az asztal szó származékával – mensator, stolar, Tischler – jelölik az asztalost.

A kora középkori Magyarországon az asztal provizórikus bútordarab volt, csak étkezéshez állították fel, evés után szó szerint „asztalt bontottak”. Az asztal csak a 15. század végétől válik kötött helyű, állandó berendezési tárggyá, és kerül a szoba közepére – hogy mindenki jól hozzáférjen –, vagy két sarok-falipad közé. Két típusát ismerjük: a bölcsős asztalt és a nagyfiókos asztalt. Valójában két tömör oldaldeszka fogja közre a bölcső formájú – innen az elnevezés – alsó tároló részt, amelyen a négyzetes zárólap alatt még egy álfiók található. Ez utóbbit nem lehet kihúzni, hozzáférni csak lapja elhúzásával lehet.

A kamarás vagy nagyfiókos asztal kettős talapzaton nyugvó, szintén elhúzható lappal nyitható, álfiókos megoldású állványbútor. A két bútortípus korai magyarországi emlékei vélhetően német, talán tiroli hatásra készültek. A bölcsős asztal másik elnevezéséből – "erdélyi asztal" – ítélve arra is következtethetünk, hogy elsősorban Erdélyben állíthatták elő őket nagyobb számban, de tárgyi emlékeinket számba véve ez előfordulhatott Felső-Magyarországon, főleg Bártfán és Kassán is.

Irodalom

  • Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 15. (Vadászi Erzsébet)
  • Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. - p. 11., Nr. 8.
  • Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986. - 81. kép
  • Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 66., 77. kép
  • Szerk.: Miklós Pál: Magyar bútorok. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - 259. (Zlinszkyné Sternegg Mária)
  • felelős szerkesztő: Tímár Árpád: Gótikus bútorok Magyarországon. Ars Hungarica V. évfolyam 1-2. szám, 1977. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. - 341-342. (Vadászi Erzsébet)
  • felelős szerkesztő: Tímár Árpád: Gótikus bútorok Magyarországon. Ars Hungarica V. évfolyam 1-2. szám, 1977. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. - 341-342. (Vadászi Erzsébet)
  • Szerk.: Jakabffy Imre: Ungarische Kastentische. Ars Decorativa 4, 1976. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1976. - 7-31. (Vadászi Erzsébet)
  • Radocsay Dénes: Egységből született művészet. Múzsák. Múzeumi Magazin.1974/3, 5. (1974) 3. sz.. 1974. - 4-6:4.
  • szerző: Vadászi Erzsébet: A térművészetek határai I. Gótika. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1974. - Nr. 73.
  • Oberschall Magda: Magyar bútorok. Officina Nyomda és Kiadóvállalat Kft., Budapest, 1939. - 3. kép (analógia)
  • Erdély régi művészeti emlékeinek kiállítása az Iparművészeti Múzeumban. Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete, Budapest, 1931. - Nr. 2.