Asztali óra - két puttófigurával
| Leltári szám: | E 61.6 |
|---|---|
| Alkotó: |
Cabrier, Charles (1719 - 1765) |
| Készítés ideje: |
1760 KÖRÜL
|
| Készítés helye: | London; Drezda (feltehetően) |
| Jelzés: | a gátszerkezet alaplemezén: C. Cabbrie ( sic! ) London / 2553 |
|---|---|
| Anyag: | acél; bronz; drágakövek; ezüst |
| Technika: | aranyozott; zománcdíszítés |
| Méretek: |
magasság: 13,5 cm
szélesség: 6,5 cm
mélység: 5 cm
|
Volutaparokból kialakított négy lábon álló, hasáb alakú óraház, oromzatán rokokó díszváza és két ülő puttó öntött plasztikus figurája. A két, bronzból öntött, aranyozott ülő puttófigura eredetileg egy-egy attribútumot tartott kezében. Ezek utóbb elkallódtak, így csak feltételezni tudjuk, hogy a mulandóság és az örökkévalóság jelképei lehettek. A megmunkálásban és díszítményeiben a rokokó ékszerekre emlékeztető, kecses darabot a csiszolt, befoglalt drágakövek – gyémánt, zafír, almandin, smaragd és aquamarin – nagy száma és változatossága teszi kiemelkedően értékessé.
Héjjné Détári Angéla feltételezése szerint – Csányi Károly szóbeli közlése nyomán – az órát Mária Terézia ajándékozhatta Esterházy "Fényes" Miklós (1714–1790) részére, akinek fertődi kastélyában az uralkodónő 1773. szeptember 2-án látogatást tett. A látogatásról több egykorú tudósítás szól, s ezek némelyike megemlíti, hogy a királynő ez alkalommal egy pompás asztali órával ajándékozta meg vendéglátóját.
Stefan Körner az órát feltételesen azzal a Repetieruhr-ként megnevezett, gyémántokkal és zománccal díszített órával azonosítja, amelyet – egy fennmaradt számla tanúsága szerint – Esterházy Miklós Gérard Mallett párizsi órakereskedőnél vásárolt 1764-ben.
Az óra szerkezetét francia eredetű, Londonba települt óraműves dinasztia egy tagja, Charles Cabrier készítette a 18. század közepén. A kisbetűs vésett szignatúra a lánckerekes áttételű gátszerkezet alaplemezén olvasható: C. Cabbrie (sic!) London / 2553. A négyjegyű szám bizonyára egy szerkezettípus jelölésére szolgál. Az óraház feltehetően Drezdában készült.
A műtárgy 1945-ben súlyosan megsérült. Szvetnik Joachim restaurálta 1961-ben.
Irodalom
- Szerk.: Szilágyi András: Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2014. - Nr. III.6. (Pandur Ildikó)
- Körner Stefan: Esterházy Feenreich: Fürst Nikolaus I. verblüfft Europa. Imhof, Petersberg, 2011. - p. 67.
- Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 92. (Szilágyi András)
- Szerk.: Szilágyi András: Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 90. (Csóka Veronika)
- Szerk.: Szilágyi András: Hungary's heritage: princely treasures from the Esterházy Collection from the Museum of Applied Arts. Paul Holberton, London, 2004. - Nr. 24.
- Békési Éva: Az idő hangja. Különleges óraszerkezetek. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2002. - p. 60.
- Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fém 85.
- Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/96. (Szilágyi András)
- szerző: Szilágyi András: Az Esterházy-kincstár. Helikon Kiadó, Budapest, 1994. - p. 49.
- Szerk.: Szilágyi András, Péter Márta: Barokk és rokokó. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 6.78. (Szilágyi András)
- Szerk.: Voit Pál: Régi órák. Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - 22. kép (Szilágyi András)
- szerző: Mraz Gerda, Mraz Gottfried, Schlag Gerald: Joseph Haydn in seiner Zeit. Kulturabteilung des Amtes der Burgenlän, Eisenstadt, 1982. - Nr. 346
- Szerk.: Galavics Géza: A fraknói Esterházy-kincstár a történeti források tükrében. Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. - és 45. kép (Héjjné Détári Angéla)
- Szerk.: Pulszky Károly, Radisics Jenő: A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma. Franklin Társulat Könyvnyomdája, Budapest, 1884. - V. terem, p. 45-46.
