Asztali villanylámpa - A fátyoltáncosnő ( Loie Fuller )

Ötvösgyűjtemény

Leltári szám: 44
Alkotó:
Larche, Raoul François (1860 - 1912)
Gyár / műhely: Siot-Decauville Co. (Paris)
Készítés ideje:
1900 KÖRÜL
Készítés helye: Párizs
Jelzés: a táncosnő kilépő lába mellett: SIOT-DECAUVILLE PARIS FONDEUR - RAOUL LARCHE; hátul lent beütve: I 356
Anyag: bronz
Technika: aranyozott; öntött
Méretek:
magasság: 46 cm
szélesség: 26 cm

A 19-20. század fordulóján Párizs egyik legismertebb táncosnője az amerikai származású Loie Fuller (1862–1928) volt, aki 1892-től lépett föl a Folies Bergere-ben, majd az 1900. évi párizsi világkiállítás ideje alatt saját táncszínháza volt az expo területén. Különleges koreográfiáihoz, híres szerpentintáncához különféle kellékeket – pl. hosszú pálcára erősített könnyű lepleket – használt föl. Táncát a Lumiere fivérek korabeli találmánya, a mozgókép is megőrizte (ld. itt). Korának legtöbb művészét megihlette, alakja számos művészeti alkotáson feltűnik.

Raoul François Larche (1860–1912) párizsi szobrász, az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmese köztéri szobrai mellett több kisplasztikai alkotást – pl. a sevres-i porcelánmanufaktúra részére modelleket – is készített. Loie Fuller alakja különösen sokszor feltűnik alkotásain, így bronz asztali lámpáin, melyeket – több változatban – a Siot-Décauville párizsi öntőműhely sokszorosított.

Az Iparművészeti Múzeum lámpája mosolygó arccal ábrázolja a hosszú hajú táncosnőt, amint lendületes forgásban, kitárt karral feje fölé emeli könnyű leplét. A lepel redői rejtik a lámpa két égőfoglalatát és a lefelé világító izzókat. (A fény, a többirányú, többszínű megvilágítás komoly szerepet kapott Fuller koreográfiában.)

Ez egyike a szobrász legnépszerűbb modelljeinek. Számos reprodukciója ismert: hasonló példányokat több köz- és magángyűjtemény, egyebek mellett a müncheni Bayerisches Nationalmuseum is őriz (lásd itt).

Irodalom

  • A mi szecessziónk. A kiállított műtárgyak jegyzéke. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2018. - Nr. 15.
  • Pandur Ildikó: A mi szecessziónk. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2018. - Nr. 17.
  • Szerk.: Csenkey Éva, Gálos Miklós: Tiffany & Gallé e i maestri dell'art nouveau nella collezione del Museo di Arti Applicate di Budapest. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2013. - Nr. 2.13.
  • Szerk.: Gálos Miklós, Csenkey Éva: A szecesszió mesterei az Iparművészeti Múzeumban. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2013. - Nr. 2.13 (Pandur Ildikó)
  • Szerk.: Horváth Hilda, Szilágyi András: Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. - Nr. 126. (Pandur Ildikó)
  • Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 87. (Pandur Ildikó)
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fém 33.
  • Szerk.: Szilágyi András, Horányi Éva: Szecesszió. A 20. század hajnala. (Az európai iparművészet korszakai.). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1996. - Nr. 2.113 (Pandur Ildikó)
  • Batári Ferenc: Iparművészeti remekek 1900-ból. Az Iparművészeti Múzeum Párizsi Világkiállításon vásárolt tárgyai. Kecskeméti Galéria, Kecskemét, 1988. - Nr. 58.
  • Szerk.: Voit Pál: Bronzművesség. Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - 21. kép (Lovag Zsuzsa)
  • Szerk.: Vayer Lajos: A Golden Bronze and its Model. Acta Historiae Artium. XX, 1974. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1974. (Koós Judith)
  • Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum 1872-1972. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 365.
  • Szerk.: Fittler Kamill: Magyar Iparművészet IV. évfolyam, IV. évf. 5. szám. Magyar Iparművészeti Társulat, Budapest, 1901. - kép