Ereklyetartó láda

Ötvösgyűjtemény

Leltári szám: 66.138.1
Készítés ideje:
12. SZÁZAD VÉGE
Készítés helye: Köln
Anyag: csont; fa; rézlemez
Technika: faragott
Méretek:
magasság: 8,5 cm
magasság: 9,7 cm
hosszúság: 23,8 cm
mélység: 13,4 cm

A – nyilvánvalóan ereklyetartónak szánt – ládika a kölni „kincs-építőszekrények" sorozatszerű előállításán fáradozó csontfaragó műhelyek egyik tipikus terméke. Faragványainak alacsony kvalitása, a figurák szkematikus jellege, az ikonográfia és a feliratok zavarossága azt a gyanút is felkeltette (Prékopa Ágnes véleményét idézi: Miller), hogy 19. századi hamisítvány. Hasonló, gyenge színvonalú darabok azonban, amelyek a 12. század második felében igen produktív kölni műhely termékeinek minden tekintetben silányabb utánzataiként foghatók fel, egész csoportot alkotnak (a Brummer-gyűjteményből való, New York-i árverésen, továbbá töredékek londoni árverésen). Eredeti darabra utalnak a ládika technikai részletei is: a faszerkezetet rá külön-külön felszegezett csont borítólemezek fedik be ugyancsak régi a (hiányosan megmaradt) zár, a fedél öntött, aranyozott réz sarokpántjai s a fenék egyenlő körzőnyílással bekarcolt, hatágú csillagok két sorával díszített, Braunfirniß technikájú rézlemeze. Újabb kiegészítés a fedél fogantyúja, hiányoznak a lábak.

A díszítés rendszerének legteljesebb változata a fedélen látható: alul és kétoldalt hullámvonalas, váltakozó, ujjasán tagolt levelekkel díszített lécekkel keretelve, hat árkádos fülkét alkotó keretekkel ezekben viszonylag nyúlánk, jobbjukat emelő, bal kezükben írásszalagot emelő, frontális figurák állnak. A hosszoldalakat kétfelől az indamotívumos lécek szegélyezik lent szabálytalanul rovátkolt sávval, fent három oldalon névfeliratokkal ellátott lécek alkotnak a beállított pilaszterekkel egyenes zárású Rilkéket a nyomott arányú figurák számára a hátoldalon a feliratos sáv helyett zölddel festett, félkörök sorával díszített ornamentális léc található.

A figurastílus a kölni 12. századi "szigorú stílus" (illetve a korai gótikus oszlopszobrok első stílusának) végsőkig szkematizált, bekarcolásokra redukált változata.

A fedél alakjai (az árkádok, illetve az írásszalagok feliratai szerint): "[S] PETRE - +SPAVLVS+ / PAVLVS - TEFANVS+ / LACOBVS - +FELIPVS / TEFANVS - AMEADRAS / FELIPVS - ADEXTRIS / IOANVS - +TEFANVS".
A homlokoldalon: balra "PETRVS + PAVLVS" , jobbra: "IACOBVS + FELIPVS" az írásszalagokon: "MACEVS / PEPIN+ / (üres)": írásszalag helyett: könyv, illetve: "MARCI / MILEME / AVEMA".

Baloldalt: "IOANVS + MACEVS" , az írásszalagokon: "DOVCOV S / MACEVS / PEPIN" , jobboldalt: "TEFANVS + IERMANV" , az írásszalagokon: "PETRE / MACEVS / AVIONI".

A hátoldalon, az írásszalagokon: "AMEN / AMORE / +AVEN / AMEN / SIMON / +IOAN".

E feliratok elárulják ugyan a programalkotás és a megnevezés ambícióját, a törekvésen túl azonban az átgondoltságról nem győznek meg, sőt, még a kivitelező írni tudásáról sem. A ládikát Jankovich a műkereskedelemből mint becses, Saint-Denis-ből való ereklyetartót szerezte: nyilvánvalóan a francia forradalom utáni időben tipikus eredetmesét és értelmezést fogadott el. "Pepin" ugyan kétszer is szerepel a feliratok között, a többi francia király neve azonban nem (vö. azonban a gótikus bélletszobrok e korban gyakori – s pl. Saint-Denis-ben is ledöntésükhöz vezető - azonosítását történeti alakokkal Montfaucon nyomán) egyedül a "iermanu" lehetne Szent Germanus. Nem kevésbé alaptalan a háromszori "tefanvs" alapján Bocktól javasolt, Gerevich által hálásan fogadott, és őt a jáki apostolfigurákkal való egyezések megállapításának kockáztatására indító magyarországi eredet-feltevés.

Irodalom

  • Szerk.: Mikó Árpád: Jankovich Miklós (1773-1846) gyűjteményei. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2002. - Nr. 54. (Marosi Ernő)
  • Szerk.: Miller Markus: Kölner Schatzbaukasten. Die Große Kölner Beinschnitzwerkstatt des 12. Jahrhunderts. Schnütgen-Museum, Köln, 1997. - Nr. 37.
  • Szerk.: Miklós Pál: Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Helikon, Budapest, 1979. - p. 100.
  • Szerk.: Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna: Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. - Nr. 10.
  • Szerk.: Voit Pál, Csernyánszky Mária: Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896-1946. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1946. - p. 9.
  • Szerk.: Ráth György: Az iparművészet könyve. II. Athenaeum Kiadó, Budapest, 1905. - p. 124.
  • Bock Franz: Das Ungarische National-Museum in Pest. Mittheiliungen der K.K. Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Bandenkmale, XII. (1867). 1867. - p. 117.