Fortepiano - ”Zsiráf”

Bútorgyűjtemény

Leltári szám: 51.221.1
Alkotó:
Heubeck, Conrad / kivitelező
Készítés ideje:
1810 - 1820
Készítés helye: Erlangen
Anyag: aranyozott bronz veret; fenyőfa; jávorfa (juharfa); mahagóni
Technika: borítás
Méretek:
szélesség: 121 cm
magasság: 236 cm
mélység: 55 cm
A konzolasztalszerű alsó részt négy, hermás díszítésű, faragott láb hordozza. A pedálszerkezetet keretbe foglalt csürlőidom takarja el, középpontjában koszorús férfifej. Három fapedálja balról jobbra forte, piano, és „Verschiebung" (eltolás). Felnyitható fedelének belső oldalán üveg alatt rézkeretben készítői jelzés: „Conrad Heubeck in Erlangen". A zsiráfzongora szerkezete úgynevezett függesztett bécsi mechanika. Hangterjedelme hat oktáv + nagy szekund: F1 –G4. Az egészhangok billentyűi csontlapokkal borítottak, a félhangok billentyűi feketére pácolt jávorfából készültek. A kalapácsfejek famagját több réteg szarvasbőr borítja. E hangszertípust a felső rész nyújtott, s erősen ívelt „nyaka" miatt nevezik zsiráf-zongorának. A függőleges kalapácszongorák általában díszesen megmunkáltak, s így az empire szalonok összképébe a berendezés szerves tartozékaként illeszkednek.

Irodalom

  • Batári Ferenc, Vadászi Erzsébet: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. - 132. Nr. 31.
  • Szerk.: Pataki Judit: Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999. - fa, bútor 30.
  • Szerk.: Lovag Zsuzsa: Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat). Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. SZ/15.
  • Szerk.: Péter Márta: A klasszicizmustól a biedermeierig. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. - Nr. 2.41. (Zlinszkyné Sternegg Mária)
  • Szerk.: Voit Pál: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - p. 70., 11. kép