Füstölő

Az aranyozott bronz füstölő formája és díszítménye egyaránt antik ihletést sugall. A görög-római antikvitás iránti érdeklődés – amely a 18. század közepén újból fellángolt – fokozatosan elmélyült. A két ókori város, Herculaneum és Pompeji feltárása lehetővé tette az antik műalkotások alaposabb tanulmányozását. Johann Joachim Winckelmann (1717–1768) német régész és művészettörténész művei – különösen az 1764-ben megjelent Geschichte der Kunst des Altertums című – bemutatták a görög művészet különböző korszakait, stílusait, valóságos forradalmat idézve elő a tudományos és művészeti életben. Átvették, követték az antik művészet formavilágát, mint ez esetben az antik áldozati füstölőkét.

Három ágaskodó szfinx támasztja alá az edény testét, melynek oldalain a görög-római mitológiából vett történetek elevenednek meg három elliptikus, ezüst domborművön: Iászon a sárkánnyal, Apolló és Daphné, illetve nimfát meglepő faun.

Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója külön levélben hívta fel a kultuszminiszter figyelmét a Nemes Marcell által ajándékozott tárgyak értékére (ld. IM Adattár, 1912/65).