Gyermekmente - ún. Oláh Miklós-mente

A mente török (isztambuli vagy burszai) szövetből készült Magyarországon a 16. század végén.

A 16–17. századi magyar férfi nemesi öltözet jellegzetes darabja volt a dolmány felett viselt felső kabátféle, a mente. Az Esterházy-kincstár gyűjteményében fennmaradt mentét egykor egy 10 év körüli gyermek viselhette. Szabása a török kaftánok jegyeit viseli magán: a csípőnél kétoldalt toldalékkal bővített az öltözet aljáig érő hosszú ujja (ún. sípujj) csak dekoráció, viselője a vállrészen kialakított hasítékon dugta át a karját. Nyakrészéhez széles kihajtott gallér kapcsolódik. Szövete a 16. század második felében készült török udvari selyemlampasz szövetek (kemha) legdrágább, arany- és ezüstfonallal átszőtt változatának arányos rajzú, igen szép példája. Mintája a korszak török szöveteire jellemző ún. saz stílus "négyvirágos" változatát képviseli: szegfűt, rózsát, tulipánt és lótuszvirágot magába foglaló mandorlák sorából áll. A gyermekmente valószínűleg egy korábbi viselet átszabásából készült, erre utal a több darabból összeállított gallér, továbbá a hátrészen a minta enyhén rézsútos iránya.

Forrásokból tudjuk, hogy az értékes anyagból készült viseletek – jelen esetben talán egy ajándékba kapott török díszkaftán (hil’at) – anyagát felhasználva gyakran szoknyát, mentebélést, gyermekruhát vagy egyházi viseletet szabtak belőlük. Több hasonló mintájú, a török szultánok ruhatárából származó selyemszövet kaftánt őriz az isztambuli Topkapi Palota Múzeum (ld. itt és itt).

A fraknói Esterházy-kincstár 1725. évi inventáriuma szerint a mentét Oláh Miklós esztergomi érsek (1493-1568) viselte gyermekkorában: Almarium Sub Nro 79 et 80. - Nro 16.: Oláh Érsek Urfi korában viselt tarka materiábul Waló Dolmánkája.

Az újabb textiltörténeti kutatások arra mutattak rá, hogy a szövet nem készülhetett a 16. század elején, legkorábban csak a század második felében, így az érsek nem viselhette azt gyermekkorában. Valószínűsíthető, hogy az Esterházy família származásának előkelő voltát, gyűjteményének rangját szándékozott emelni azzal, hogy – a 17. században Európa-szerte felerősödött őskultusz hatására – kincstárának e reprezentatív darabját Oláh Miklóshoz, a magyar történelmi múlt e neves személyiségéhez kapcsolta. (A család felemelkedését Esterházy Miklós azzal alapozta meg, hogy 1611-ben feleségül vette Mágóchy Ferenc felső-magyarországi főkapitány vagyonos övegyét, Dersffy Orsolyát, aki Oláh Miklós unokahúga volt. A fraknói inventáriumok szerint egykor ugyancsak Oláh Miklós tulajdonában volt két 16. századi ágyterítő - IM. ltsz. 52.2798 61.508.)

Az európai gyűjteményekben több, a mentéhez hasonló mintázatú selyemszövetet is őriznek, melyek Bursában és az isztambuli szultáni szövőműhelyben készültek a 16. század második felében. E selyemszövetek saz stílusú mustrája – mely mandorlák hálójába komponált tulipánokból, búzavirágokból és lótuszokból áll – a szultáni palota műhelyében 1525-1580 között működő két perzsa származású miniatúrafestő-textiltervező, Shah Quli és Wali Jan nevéhez köthető. (Ld.: Jennifer Wearden: Ottoman textiles: the Saz style. In: Hali. International Magazine of Antique Carpet and Textile Art. 30. 1986, 22–29.) A berlini Kunstgewerbemuseum, a lisszaboni Gulbenkian múzeum vagy a londoni Victoria &Albert Museum gyűjteményében (ltsz.: 749-1884 - ld. itt) őrzött analóg darabok alapján a mente selyemszövetének készítési ideje a 16. század második felére tehető.